karácsonyi tuskó, karácsonyi tőke: az a fahasáb, fatörzsdarab, amelyet →karácsony estéjén gyújtottak meg, hogy egész éjjel égjen. Míg a magyar lakosságnál a karácsonyi tuskó égetése szórványosan és csökevényes formában maradt meg különféle tűzpiszkáló mozzanatok formájában, addig délszláv lakosságunknál szinte napjainkig követhető a szokás alakulása. Az égő tuskót karácsony vigíliájától másnap reggelig egy családtagnak őriznie kellett, hogy el ne aludjék, másnap reggel pedig az első látogató: polazsajnik, polazsenik szerencsekívánatai közben vesszővel megpiszkálta, hogy repüljenek a szikrák. A karácsonyi tuskó égetésével, tüzének piszkálásával a jövő évi bő termést, az állatállomány szaporodását, a család számbeli és vagyoni gyarapodását, valamint egészségét igyekeztek biztosítani (→termékenységvarázslás). – A szokás ismeretes a Balkán-félszigeten mindenütt, az Appennini- és Pireneusi-félsziget nagy részén, D-Franciao.-ban, Angliában, Flandriában, Németo.-nak főleg déli és nyugati sávjában. E. Schneeweis szerint a tuskóégetés szokása a valamikori római birodalom területén, ill. az azzal határos területeken terjedt el. – Irod.Király Pál: A palázulás (Ethn., 1891); Schneeweis, E.: Die Weihnachtsbräuche der Serbkroaten (Wien, 1925); Drobnjaković, B.: Etnologija naroda Jugoslavije (Beograd, 1960); Kiss Mária: Adatok a pomázi szerbek karácsonyi ünnepköréhez. (Ethn., 1964).
Kiss Mária
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.