Kaszáscsillag
Kaszáscsillag: az Orion csillagkép népi neve. Ismert népi elnevezései: Bírópálca, Három Kaszás; Háromkirály csillagai, Juhászpálca, Kaszacsillag, Kaszások, Koldusbot, Pásztorbot, Rendcsillag, Szent Ilona pálcája, Szent Péter pálcája stb. Nyelvemlékeinkben kizárólag Kasza-húgy-ként fordul elő; a csillag jelentésű húgy szavunk ebben az összetételben maradt fenn legtovább. A 18. sz.-tól van adatunk arra, hogy egyidejűleg Kaszának és Kaszásnak is nevezték. A mai néphagyományban ritkán fordul elő az a képzet, hogy a Kaszáscsillag kaszát ábrázol, gyakoribb, hogy a csillagképet alkotó hét csillagot (vagy a középső hármat = Orion öve) egy-egy kaszásnak tartják. Ez a név és elképzeléstípus főleg német és szláv nyelvterületen, Közép- és K-Európában általános, bár szórványosan Ny-ra is átnyúlik. Erdély kivételével a magyar nyelvterület egészén is elterjedt. A bot, pálca elképzelés és névtípus K-Mo.-on, főleg Erdély területén honos. Erdődi József az „egyházi személyiség + pálca” tagokból álló elnevezést német eredetűnek tartja. Ugyanő elfogadhatónak tartja a kasza elnevezésről, hogy ez később szállt rá a csillagzatra, eredetileg sarló, azt megelőzően kard lehetett a neve. Mindkét névtípusnak klasszikus – görög-római – hagyományai vannak. A Kaszáscsillagról kevés monda keletkezett. a) Leggyakoribb magyarázat szerint a kaszások mentek a tarlón, Sánta Kata (Sánta lány = Syrius) sietett utánuk az ebéddel. A hátsó kaszás elejtett kaszájába belelépett, megsántult, nem éri őket utol. b) Sánta Kata fel szeretne ülni a Göncölszekérre, de nem tud, mert a hátsó kaszás mindig odavág. c) Illés kaszált a réten. Délben ledobta kaszáját, pihent. Isten felszólította, hogy menjen megtéríteni a pogányokat. Otthagyta a kaszáját, Isten kasza formájú csillaggá változtatta. – Irod. Mándoki László: Az Orion csillagkép a magyarságnál (Népr. Ért., 1958); Erdődi József: Uráli csillagnevek és mitológiai magyarázatuk (A Magy. Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, Bp., 1970).
Nagy Ilona
