kelemencek, klementinusok, német nyelvhasználatban klementinerek, szerb-horvát nyelven klimenti:
kelemencek, klementinusok, német nyelvhasználatban klementinerek, szerb-horvát nyelven klimenti: albánoknak (saját nevükön skipetárok) az egykori Mo.-ra, a Szerémségbe menekült csoportja, akik magukat këlmend névvel illették. Szávaszentdemetertől (Mitrovica) K-re a Száva mentén, ill. a Száva mocsaras, széles árterében fekvő, egymással szomszédos Jarak, Hertkovce, Nikince települések lakói, akik a 18. sz. folyamán az oszmán-török birodalom albánellenes intézkedései elől kerestek Mo.-on menedéket. Ugyanebben az időben egyéb menekülő rajaik máshová is emigráltak, többek között az Isztriai-félszigetre telepedtek. A kelemencek zárt közösségei az egykori Mo.-on megőrizték önállóságukat, zártságukat, bár anyagi és szellemi kultúrájuk alakulását a → Szerémség középkori elpusztult lakosságát felváltó szerb népesség befolyásolta. A magyarság az albán néppel, amely a Balkán-félsziget egyik legrégebbi kontinuus településű indoeurópai nyelvű népessége, a magyar állam feudalizációjának megerősödését követő időktől kezdve érintkezésbe került. Az intenzívebb kapcsolatok az oszmán-törökök előrenyomulása elleni koalíciós háborúkkal kezdődtek. – A középkori magyar nyelv orbonász névvel illette az albánokat, amely a szerb-horváton keresztül végső fokon a görögség albánokat jelölő népnevére nyúlik vissza. Később az ezzel azonos gyökerű oszmán-török eredetű arnót szorította ki a használatból, úgyhogy e formákat ma már csak családnevek őrzik. Az albán népnév használata 18. sz.-i, újkeletű, bár az Albánia földrajzi megnevezést korábbi időktől használták nálunk is. Az albánok Albánián kívül jelentékeny tömegben élnek a szomszédos Jugoszláviában és Görögo.-ban. Az albán népélet tanulmányozásában a hazai kutatás európai hírű munkásává vált Nopcsa Ferenc. Az albán nép műveltségét a korai középkorban a közvetlen szomszédságában élő romanizált pásztorközösségekhez intenzív gazdasági-művelődési kapcsolatok fűzték. Erre utal a vlach-román pásztorkodás albán jövevényszóanyaga, ami segít megérteni a vlach-román etnogenezist, s egyben támpontot ad néppé válásának és a nyelv kialakulásának földrajzi zónája meghatározásához. Az albán, román, bolgár nyelveket – noha az indoeurópai nyelvcsalád egymástól igen távoli ágaihoz tartoznak – bizonyos nyelvi, ragozási sajátosságok egymáshoz fűzik, ami szintén mélyreható történeti együttélésükre vall.
Filep Antal
