kertészfalu
kertészfalu: a → telepítvényes falu egyik fajtája. Olyan telep, amely allodiális földön alakult közigazgatási egységgé, és amelynek lakói a megtelepedéskor valamilyen speciális növény termesztésére kötöttek szerződést az uradalom tulajdonosával vagy haszonbérlőjével. Létrejöhetett kincstári, magánföldesúri és egyházi birtokon egyaránt. Legjelentősebbek a dohánytermesztő kertészfaluk voltak. A kertészek általában ún. „numerusok” szerint telepedtek. A numerusnak nevezett telephely 16–20 katasztrális hold földből állott. Máshol a letelepedők közösen kaptak meg egy határrészt, amelyet azután földesúri beavatkozás nélkül osztottak szét maguk között. A kertészek szerződésük értelmében földjük bizonyos részén kötelesek voltak dohányt termelni (→ még: dohánykertész). A kapott földekért évente a termés bizonyos hányadát vagy összegszerűen meghatározott mennyiségű dohányt szolgáltattak be földesuruknak. Sok helyen a földesurat elővételi jog illette meg a kertészek dohánytermésére. – A letelepülők általában maguk építették meg kezdetleges kivitelű házaikat, bár arra is volt példa, hogy a földesúr készen bocsátott házakat a kertészek rendelkezésére. Ilyenkor az épületeket megválthatták maguknak, ha pedig erre nem volt pénzük, bérleti díjat fizettek értük. – A legtöbb kertészfalu a 18. sz. második és a 19. sz. első felében alakult Mo.-on. Elsősorban Csongrád, Csanád, Torontál, Temes és Arad megyében jött létre nagyszámú kertészség. Itt a parasztlakosság jelentős hányadát, mintegy 13–14%-át tették ki a kertészek. A Csongrád megyei telepek voltak a legrégebbiek. A bánságiak később alakultak (→ kamarai telepítés). A kertészfaluk népe az egész országból, sőt néha német nyelvterületről is toborzódott. Legtöbben azonban – főleg Csongrád megyében – Szeged nincstelenjei közül kerültek ki. A kertészek többségének szerződése határozott időre szólt. Ha a szerződés lejártakor nem sikerült a földesúrral való egyezkedés, az egész falu elvándorolt. A nép szétszéledve is elköltözhetett, gyakori volt azonban, hogy az egész telep közösen települt át más pusztára. 1848 után a kertészfaluk sorsa bizonytalanná vált. Sokat szétromboltak közülük a földesurak, mások több évi huzavona után megválthatták magukat. (→ még: falu felszámolása) – Irod. Takács Lajos: A dohánytermesztés Magyarországon (Bp., 1964); Gyimesi Sándor: A telepítvényes falvak „felszabadulása” (szerk. Szabó István, A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában 1848–1914, Bp., 1965); Varga János: A jobbágyi földbirtoklás típusai és problémái 1767–1849 (Bp., 1967).
Bárth János
