kísértetek vonulása
kísértetek vonulása: a → hiedelemmondák típuscsoportja: éjszaka a levegőben „csengő-bongó szekéren” repülő (boszorkányos szekér), mulatozó → szellemek, → kísértetek, → boszorkányok, → tündérek képzetének epikus megfogalmazása. Jellegzetes típusai: a) Szent György éjszakáján mezőn alvó legény csontját az arra vonuló szekér utasai kiveszik, megígérik, hogy egy év (hét év és hét nap stb.) múlva visszateszik. Az ígéretet a szenvedő egyén vagy társa meghallja. A jelzett időpontban újra visszafekszik ugyanarra a helyre. A visszatérő kísértetek (boszorkányok stb.) csontját visszateszik, lábra tud állni. – b) Mezőn alvó ember násznép vonulását hallja, felszólítást hall: Eridj odább! Ti. útjukban volt. Ha nem vonul el, meggyötrik. – c) Valakit ágyából kiszólítanak. Kinn egy szekér várja, felültetik, zeneszóval eltűnnek. Hosszú idő (két hét) múlva tér meg, másra nem emlékszik, csak hogy jól élt, és „nád susogott” alatta. Változat: éjjel szekéren járót másik szekérre hívják, ahol mulatozás folyik. A szekér a fák tetején halad. Az ember három nap múlva tér haza, megtépázva. – d) Éjjel, viharban vonuló szekérre utas kéredzkedik. Villámlásnál látja, hogy öt macska (veres taréjú kakas) húzza a kocsit. Isten nevére eltűnik minden, ő vízbe zuhan. Reggel kiderül, hogy igen nagy távolságra került. – e) Juhászlegényt éjjel kocsira vesznek, hogy klarinétozzon. Pincébe viszik mulatni. Ébredéskor látja, hogy a mulatozás tárgyai elváltoztak (asztal = lóbőr, poharak = lópata, klarinét = ló nemi szerve stb.). Tudományt nyer élménye által, bárányai aranyossá válnak. Változat: juhászlegény mezei fánál mulatozó alakok közé vegyül. Reggelre a fa alatt „lóganéj”-t talál. Tudománya lesz. – f) Tündérek „csengő-bongó” szekéren utaznak. Éjszaka kint járót csábítanak maguk közé, de az nem megy. Megpofozzák, évekig beteg lesz. – g) Révészt éjfélkor négylovas hintón érkező nászmenet költi fel. Csónakjába behajtják a hintót. Átérve mulatni kezdenek, a révészt is invitálják. Adnak mellé egy menyecskét. Távozásakor fölszólítják, hogy lökje el a partnerét. Az a földre zuhanva a révész csónakjává (rossz hajódeszkává stb.) változik, szétreped. – h) Talán ide sorolható: éjjel mezőn hálósuhogást, szellemlények vonulását észleli, majd énekszót hall: „Dicsőség, dicsőség Istennek!” A fenti mondákban szereplő vonuló lényekről a néphit egyrészt azt tartja, hogy azok szellemlények, „ijesztők”, „láthatatlan boszorkányok”, „tündérek” stb., másrészt nyugtalan lelkek, akik valami miatt haláluk után nem leltek nyugalmat. A mondákban szereplő motívumok állandóak. Maguk a mondák → fabulatok, → vándormondák. – Eddig csupán az ország keleti feléből (Bodrogköz, Szatmár és Erdély) kerültek elő változatai. Ennek ellenére a német hagyomány őriz a kísértetek vonulása témához leginkább közelálló epikus alkotásokat. Német kutatók vizsgálták a képzet történetét. Eszerint már az ókorban megvoltak a nyomai, és a keresztény középkor irodalma (főleg a víziókban) alakította és új elemekkel gazdagította ezt. A kísértetek vonulása típuscsoport igen sok motívuma közös a boszorkánylakodalom mondacsoport motívumaival. – Irod. Téglás Gábor: Népmondák a Firtos aljáról (Ethn., 1927); Kovács Ágnes: Kalotaszegi népmesék (I–II., UMNGy, V–VI., Bp., 1943); Balassa Iván: Karcsai mondák (UMNGy, XI., Bp., 1963); Mudrak, E.: Die Herkunft der Sagen vom Wütenden Heeres und vom Wilden Jäger (IV. International Congress for Folk-Narrative Research in Athens, 1964, Athen, 1965); Béres András: Rozsályi népmesék (UMNGy, XII., Bp., 1967).
Nagy Ilona
