kivetkőzés
kivetkőzés: az egy-egy falut vagy vidéket összetartó, jellemző öltözködési darabok, öltözködési módok s az öltözetet alakító esztétika feladása. Mindezeket felcserélték városi-polgári ruhadarabokkal és öltözködési módokkal s egy új, a parasztságétól eltérő esztétikával. A parasztságot létének folyamán végigkísérték azok a gazdasági-társadalmi és kulturális korlátok, amelyek elszigeteltségét, sajátos életmódját s az életmód által meghatározott sajátos esztétikájának kialakulását eredményezték. Azonban a parasztság az elmúlt korszakokban is reagált az úri-polgári öltözet némely darabjára, amelyeket a maga lassabban alakuló, hagyományos viseletébe a maga esztétikája szerint beolvasztani igyekezett. Erről tanúskodnak a középkor óta egymást követő ruhaszabályozási, ruhatiltó rendeletek, – a felsőbb társadalmi osztályok védekezései a parasztság felemelkedésének még a látszata ellen is. Ez a paraszti viseletet állandóan kísérő átvétel még nem jelentett kivetkőzést, mert a parasztság mind fizikailag, mind gazdaságilag és társadalmilag a helyén maradt, társadalmi és gazdasági elszigeteltsége még nem bomlott fel. Ami a kivetkőzés nemekhez való viszonyát illeti, néhol a nők a kezdeményezők, néhol a férfiak. A falun belül először a betegek, gyomorfájósok, tüdőbajosok vetkeztek ki. Azután a kisgyermekeket öltöztették városi ruhába a városi öltözetet megáhító anyák. Utánuk következtek a fiatal lányok, majd a menyecskék, s csak végül az idősebb asszonyok. A kivetkőzésnek a ruházat egyes darabjain belül is sorrendje van. Legelőször a városi lábbeliket veszik át. Sok helyen viseletben járó nők lábán már városi cipő, félcipő látható. A lábbeliket a felsőtest ruhái követik, s csak azok után jönnek az alsótestet fedő ruhák. Legvégül következik a haj-, ill. a fejviselet. A kivetkőzési sorrendet a paraszti ruhák elkészítésének alakulása is kíséri. Gyári textíliából a parasztság maga készíti el ruhadarabjait, vagy falusi varrókkal, kisiparosokkal csináltatja. Mindkét esetben még sokáig lehetőség volt az átvett elemeknek a paraszti ízlés szerint való átfogalmazására. – Mindezektől lényegesen különbözik napjaink kivetkőzése. Ma megszűnik a parasztság elszigeteltsége fizikai, társadalmi és kulturális viszonylatban is, gyorsan felszámolódik a falu és a város közötti különbség. Az egyre nagyobb teret hódító konfekció mindjobban korlátozza, helyenként teljesen lehetetlenné teszi az átvett elemeknek a hagyományos paraszti esztétika szerinti átfogalmazását. Így a népviselet – amely egyike volt az anyagilag, társadalmilag és kulturálisan leszorított parasztság esztétikai kifejezési lehetőségeinek, e parasztság felemelkedésével, majd leszorított rétegként való megszűnésével – maga is megszűnik.
Gáborján Alice
