koccintó: alkalomhoz (lakodalom, ünnepek, disznótor stb.) kötött műfaj, két-négysoros verses mondókák általában dallammal, amelyek a bort dicsérik, ivásra buzdítják vagy magát az ivót, vagy a szomszédját: Ipszilon /ezt a kis bort megiszom! – vagy: Re, re, re/ váljék egészségére! Azt mondta az öreg Kiss / Ne csak együnk, igyunk is! Mit mondott a kabai asszony? /Igyunk egyet, komámasszony! Vidám hangvételű dalok, stílusukban a →rigmusokhoz állnak közel. A koccintóra általában még a mulatozás kezdetén kerül sor. A bordicsérő koccintóból fejlődtek ki a →bordalok. A koccintók nagy részén erős irodalmi, műköltészeti hatás érződik. Ismeretesek az egész országban. A páros koccintónál az első vagy az első két sort a kínáló mondja, s utána megissza a bort. Pl.: Se erő, se egészség/ soha el ne hagyjék! A páros koccintóhoz több tréfás szokás fűződik (keresztbe tett kézzel isznak, pohárcsere stb.). (→ még: ivónóta, →mulatónóta) – Irod.Katona Imre–Simon Zoltán–Varga Imre: A rigmusköltészet (Bp., 1955).
Szemerkényi Ágnes
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.