köpenyeg, kerekköpönyeg, magyar köpönyeg
köpenyeg, kerekköpönyeg, magyar köpönyeg: egész vagy félkörös, ujjatlan, gyapjú – esetenként szűrposztó – felsőruha. A hosszú, ujjatlan, keskeny, álló galléros, palástszerű felsőruha, a fekete, kék, ritkán zöld posztóköpeny gyakran kettős fodros gallérral, piros posztószegéssel (Tolna m.) a 18–19. sz.-ban az alföldi és Ny-dunántúli mezővárosok köznemességének, módos gazdáinak és mesterembereinek legelőkelőbb viselete volt, amelyet finomabb anyagból asszonyaiknak is készíttettek. Híres volt a szép kiállítású gyöngyösi köpeny. – Az ujjas köpenyeg, német köpeny a köpenyeg ujjas, nagy galléros vörössel bélelt változata, amely a felföldi német városokból és az erdélyi szászoktól polgári közvetítéssel jutott Mo.-ra a 19. sz. elején. Használata elszigetelt, gyakran mesterségekhez kötődő volt. A köpenyeg szó török eredetű, első ismert magyar említése 1494-ből való. A korai említések esőköpenyeg jelentésűek, így anyaga ványolt posztó lehetett. Színét a leírások fehérnek mutatják, bár egy 1773-ból való kunmadarasi adat hamuszínű köpenyeget említ. A 17. sz.-ban katonák, hajdúk viselete volt. (→ még: posztóruha) – Irod. Zoltai Lajos: A debreceni viselet a XVI–XVIII. században (Ethn., 1938); Kresz Mária: Magyar parasztviselet, 1820–1867 (Bp., 1956).
Flórián Mária
