körüljárás
körüljárás: előírt formák szerint történő rituális mozgás, mely egy középpont körül kört ír le; a vallásos → kultusznak és a → népszokásoknak egyaránt gyakori → rítuseleme. Változatai pl. a körülfutás, körülugrálás, körüllovaglás, körülszántás. Célja, funkciója sokféle lehet. 1. Valamely hely, személy, tárgy mágikus védelme, a gonosztól való elzárása. A körüljárással mintegy láthatatlan kört vonnak a körüljárt körül. Ez a körüljárás többnyire jobbról balra, a nap járását utánzó irányban történik. Így járják körül a → vetés után a földet, a tavaszi ünnepek alkalmával a határt. Körüljárják → lakodalomkor az asztalnál ülő új párt. A moldvai falvakban a keresztapa az örömkaláccsal háromszor megkerülte azt a szekeret, melyben az új pár ült. Körüljárják az állatok első kihajtásakor a nyájat, hogy ne széledjenek szét az állatok, s ne bántsák őket a vadak (→ Szent György napja). Körüljárják a → temetésen részt vevők a behantolt sírt. – 2. A jogszokásokban a körüljárás a birtokba vevés kifejezésére szolgál. – 3. Kifejezheti továbbá a körüljárt középponthoz való tartozást is: az új asszony körüljárta a tűzhelyet új otthonában, később, amikor a tűzhely a fal mellé került, ugyanezt tette az asztallal. A → búcsújárók körüljárják a templomot vagy az oltárt, a szent köveket is körül szokták járni, egyházi ünnepeken körmenetet tartanak. – 4. A → népi hitvilág sok területén volt szerepe: így a → féregűzésben, a → szerelmi jóslás és → haláljóslás eljárásaiban, → tűzvész elhárításában, járvány idején – néhány szórványadat szerint – szokás volt a múltban az egész község körüljárása (pl. Biharban dögvész idején az első döggel jártak körül) vagy körülszántása. – A körüljárást végezheti egy személy, de csoportosan is történhet; a vallásos körmenetek, tavaszi határjárások (→ úrnapja, → virágvasárnap, → húsvét) csoportos körüljárásnak tekinthetők. (→ még: bekerítés, → ekehúzás, rituális) – Irod. Szendrey Zsigmond: A nép élő hitvilága (Ethn., 1938); Szendrey Ákos: A magyar néphit kutatása (Bp., 1948).
Dömötör Tekla
