közösségi jelleg

Full text search

közösségi jelleg: a folklóresztétika kategóriája, a népiség sajátos megnyilvánulási módja, néprajzi értelemben az etnikus jelleg egyik formája. Közösség és egyéniség dialektikus fogalompár, amelyek egymástól elválaszthatatlanok, bár a köztük levő kapcsolat időben, műfajonként különböző módon fejlődik. A közösség (kollektivizmus) fontosságát hangsúlyozta a romantikus folklorisztika, majd a népiesség legtöbb képviselője is. A Grimm testvérek szájába adott meghatározás szerint „a nép egésze alkot” (das Volk dichtet), és e teória visszavetette a folklór alkotástörvényszerőségeinek a tanulmányozását. Csak az egyéniségkutatás irányzata mutatott rá arra, hogy a közösségi jelleg elválaszthatatlan az egyéniségek alkotó tevékenységétől, és a kollektivitást nem lehet ősiség vagy eredetiség értelmében felfogni. Külön fejlődést jelentett az egyetemes néprajzi irányzatoktól támogatott funkcionalista megközelítés, amelyet a folklorisztikára a cseh strukturalizmus (elsősorban P. G. Bogatirev) alkalmazott. Eszerint különbséget kell tenni aktív-kollektív és passzív-kollektív néprajzi tények között. Az elsőhöz tartoznak azok a jelenségek, amelyeket a közösség nem csupán befogad, de amelyeket maga is alkot. A második csoport jelenségeit egyének alkotják, de a közösség elfogadja. Aktív-kollektív néprajzi tény például a népviselet, azon a díszítmény, passzív-kollektív néprajzi tény például a mesemondás, amikor is csupán a közösség egyes tagjai aktív mesemondók, a többiek befogadók. Bogatirev összekapcsolja ezzel a produktív és a nem produktív néprajzi tények kategóriáját is, és ez is jelzi azt, hogy a közösségi jelleg korszakonként változik. – A magyar folklorisztikai kutatás a népköltészet, népzene, néptánc, népművészet vizsgálatakor foglalkozott a közösségi jelleg kimutatásával, helyi monográfiákban lokális jelenségek ilyen értelmű (nem mindig indokolt) vizsgálata is megfigyelhető. Esztétikai kategóriaként ritkán vizsgálták, és az újabb strukturalista módszerek átvétele is lassan történik. ( még: egyéniség és közösség, közönség)Irod. Kovács Ágnes: A kalotaszegi Ketesd mesekincse (Erdélyi Múzeum, 1944); Vargyas Lajos: Kollektives Schaffen in der Volksmusik (Acta Ethn., 1955); Redfield, Robert: The Little Community (Peasant Society, London, 1960); Hoffmann Tamás: Az etnográfia „nép” fogalmáról (Ethn., 1962); Dégh Linda: Folktale and Society (Bloomington–London, 1969); Bogatirev, P. G.: Voproszi teorii narodnovo iszkuszsztva (Moszkva, 1971); Voigt Vilmos: A folklór esztétikájához (Bp., 1972).
Voigt Vilmos

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi