külterület, kültelek, kültér
külterület, kültelek, kültér: közigazgatási jogi fogalom. Valamely közigazgatási egység (város vagy falu) azon része, amely a tömör település területén, a → belterületen kívül esik. A külterület és a belterület határa azonban nem természetes alakulású, így nem mindig követi pontosan a tömör beépítés peremét. A határ mesterséges, és időnként gazdasági vagy várospolitikai érdekből rendelettel változtatható. – A köznapi nyelvhasználatban a külterület kifejezés gyakran szerepel „tanyás határrész” értelemben. A fogalom kialakulása is e települési formával kapcsolatos. A 19. sz.-ban ugyanis a nagy határú alföldi városok belterülettől távol eső tanyás határrészei olyan lakottsági fokot értek el, hogy a városok vezetői számára az addigiaktól eltérő jellegű külön feladatot jelentett a külső lakosság közigazgatásának, oktatásának, egészségügyi, postai ellátásának megszervezése. – Irod. Erdei Ferenc: Magyar tanyák (Bp., 1942).
Bárth János
