lakos: a Duna–Tisza közti pusztai legelőkön a cserény körüli munkát végző, rendszerint idősebb pásztorember. Nappal az állás körül a számadó jószágát gondozta, főzött, esetleg dögöt nyúzott és temetett. Este és éjjel a bojtárok evés- és pihenőidejében a gulyát őrizte. Ahol külön lakost nem tartottak, munkáját a legkisebb bojtár látta el. A tiszántúli legelőkön általában tanyásnak vagy →talyigásnak nevezték. A lakost a számadó élelmezés és készpénzbér ellenében fogadta. – Irod.Madarassy László: Nomád pásztorkodás a kecskeméti pusztaságon (Bp., 1912); Tálasi István: A Kiskunság népi állattartása (Bp., 1936).
Balogh István
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.