lápi kút
lápi kút: az alföldi nádvágók, halászok, régebben a csikászok, pákászok (Ecsedi-láp) 1–2,5 m hosszú, erős nádból készült ivócsöve. A nád bütykeit a legalsó kivételével átütik, az alsó bütyök alatt rézsút élesre vágják s a bütyök felett apró lyukakat fúrnak vagy egymással szemben keskeny nyílást hasítanak. A nádat keresztülütik a lápon, hogy az alatta lévő friss, tiszta vizet vele felszívhassák. A lápi kút használata előtt a nád felső végét erősen megszívják, hogy a szennyes vizet eltávolítsák. Használat során a lápi kút alsó végét iszapszerű képződmény veszi körül, amely a lyukacskákkal együtt szűrőként szolgál. A Bodrogközből nádkút néven is ismerjük. Ott a lápi kút mellé egy másik nádszálra bokrétát kötnek s ezzel jelzik az utas, a határban dolgozó ember számára, hogy hol található az ilyen kút. A Kis-Sárréten a lápi kutat tél idején a léken át is használják. Ismeretesek nádból, bodzafából, a juh lábszárcsontjából készült, szűrő nélküli, hosszabb-rövidebb ivócsövek is, amellyel a pásztorok, halászok, szénacsinálók a folyók, mocsarak, források vízét isszák, felszívják (Hortobágy, Körös mente, Kiskunság, Sárköz, Bakony). A Bakony vízben szegény karsztos vidékén a pásztorok az odvas fákban összegyűlő esővizet is bodzafacsővel szívják fel. Nádcsővel isszák a vizet, tejet a csobánból (→ csobolyó) s más hordócskákból is (Hortobágy, Kiskunság). A Hargitában fűzfahéjból, bürökszárból készült csővel szívják fel a nyírfa göbüjében (’fejszével vágott mélyedés’) összegyűlt viricset (→ nyírvíz). – A szűrő nélküli egyszerű ivócsöveket a lappok, osztjákok, szamojédek, ainuk, csukcsok, baskirok, az észt szigetek egykori svéd lakossága, a boszniai pásztorok is ismerik. A lappok s más északi népek az ivócsövet különböző madarak üreges csontjából készítik. Az ivócsövet ismerik Afrika és Amerika különböző törzsei is. A magyar lápi kút analógiáját pedig a busmanoknál találjuk meg. A busman hosszú nádszálat dug le a talajvízig. A nádszál alsó végét orsószerűen fűcsomóval körülcsavarja, hogy szíváskor a víz megfelelően megszűrődjék. – Irod. Herman Ottó: A magyar ősfoglalkozások köréből (Bp., 1899); Ecsedi István: Népies halászat a Közép-Tiszán és a tiszántúli kisvizeken (Debrecen, 1934); Gunda Béla: Ethnological Notes on Drinking-Tubes from Europe, Asia and Africa (Ethnos, Vol. 13. 1948).
Az ivócső használata
1. Lápi kút felállítva, 2. a kilyukasztott nádcső (Tiszántúl)
Nádkút (Szeghalom, Békés m.)
Gunda Béla
