lápolás: a tutajozás (→tutaj) kezdetlegesebb formája. Négy fajtája ismeretes: 1. a szálfákat egymagukban úsztatták; 2. a különböző nagyságú fákból a közel azonos nagyságúakat kiválasztották és közülük fűzfahánccsal 3–5 szálat (lápot) összekötöttek és úgy úsztatták; 3. elkészített ácsmunkákat, gerendákat, hidasrészeket, gabonáspallókat, sasokat, kapufákat stb. összekötözve úsztattak; 4. felvágott aprófát, gyökeret durva kötésű vesszőkosárba (rucába) téve úsztatták. Ez az utóbbi volt a rucázás (rucaláp), mert a vízben a kosárba rakott fa úgy úszott, mint a ruca. Általában rövidebb távolságra szállítottak így fát, mint a tutajokkal. Csongrád környékén a tutajozást is lápolásnak hívják, és a tutajokon szállított gyümölcsöt, például almát lápi almának nevezték. – Irod.Nyiri Antal: A kihaló szentesi víziélet néprajzi és népnyelvi maradványai (Szeged, 1948); Dankó Imre: Lápolás a Gyepesen (Népr. Közl., 1963); Tábori György: A körösi faúsztatás történetéből (Békési Élet, 1967).
Dankó Imre
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.