latorének
latorének: a középlatin latricus (latro) szó magyar megfelelője a lator; jelentése: útonálló, rabló, gazember; ennek nőnemű párja a latruncula: kurva, szajha jelentésű. A latoréneket tehát ilyen emberekhez és asszonyokhoz, ill. róluk, és a „buja”, „testi szeretetrül” írták. Egyéb elnevezései: latordúdolás, pajkos ének, paráznaének. Pontosan jellemzi a műfajt Gelei Katona István 1636-ban kiadott Öreg Graduáljának kifakadása: „ezek a tisztátalan szerelemről írt pajkos énekek, fajtalan latrikános fűzfapoétáknak szemtelen beszéde”. Az ilyen „lator parázna énekekkel az elmének fülei megundoríttatnak”. E műfajhoz tartozik pl. Balassi néhány, táncnótára szerzett latrikánus verse, a szép krakkói kurtizánokról; a „citerás Zsuzsannáról” és a „porcogós Annókáról”, meg a két „bécsi virágról”. A latorénekek legkorábbi és mindmáig legtipikusabb képviselője a hegedősök mulattató énekeivel rokon, 1606–1607-ben lejegyzett Pajkos ének, melynek 27 versszaka több, különböző ének kontaminált szövegét tartalmazza. Szó esik benne: a bujdosó katonáról, tolvajok kalandjairól, férfit kívánó öreglányról, Drágfiné és kocsisa szerelmi viszonyáról stb. A Pajkos ének szövege valószínűleg dallamra énekelhető, rokon hangvételű versszakok füzére. Ilyen alkotás csak a szóbeliségben, valamely írástudatlan énekmondó gyakorlatában keletkezhetett. Az önálló énekegységek nem azonos korúak és bizonyára nem is egyetlen szerzőtől származnak. A Drágfi Gáspárnét csúfoló sorok pl. még a 16. sz. közepén készülhettek. Balladás hangvételét, kontaminált jellegét és költői eszközeit tekintve a Pajkos ének a régi magyar költészet egyedülálló emléke; legrégebben lejegyzett folklóralkotásunk. Íme két versszaka:
Noha tolvaj vótam
Ugyan jámbor vótam,
Kitől mit elvöttem,
Soha meg nem attam.
Kit regvel megvertem,
Estve eltemettem,
Kit estve megvertem,
Az regvelt nem érte.
Ugyan jámbor vótam,
Kitől mit elvöttem,
Soha meg nem attam.
Kit regvel megvertem,
Estve eltemettem,
Kit estve megvertem,
Az regvelt nem érte.
A latorénekek 19. sz.-i megfelelőit az irodalomtörténet perdita daloknak nevezi. (→ még: latrikánus költészet) – Irod. Bod Károly: Balassi Bálint latricanus verse (Irod. tört., 1913); Klaniczay Tibor: Pajkos ének (Mišianik–Eckhardt–Klaniczay: Balassi B. szép magyar komédiája, A Fanchali Jób-kódex magyar és szlovák versei, Bp., 1959); Stoll Béla: A Pajkos ének és a népköltészet (Irod. tört. Közl., 1962).
Küllős Imola
