lisztlopó
lisztlopó: nagypénteki (úrnapi) passiójátékkal kapcsolatos → anekdota: egy alkalommal Krisztus szerepe egy molnárnak jutott. Felfeszítették a keresztre, és a farizeusok szerepüknek megfelelően csúfolták. Békésen tűrte a szidalmakat mindaddig, amíg egyikük, egy varga lisztlopónak nem nevezte. Ezen úgy felháborodott, hogy lekiáltott: „Megállj, varga, szálljak csak le a keresztről, ellátom a bajodat!” (BN 1626** AaTh, 1678* (?)) Nálunk az anekdota első ismert feljegyzése a 19. sz. legelején Szirmay Antal Hungaria in parabolis c. latin–magyar gyűjteményében található, innen terjedt el Erdélyi János közvetítésével közmondás-gyűjteményeinkben és Jókai jóvoltából anekdotagyűjteményeinkben. Szirmay az esetet Mezőkövesdre lokalizálta s a „Molnárrá lettél, kövesdi Krisztus vagy” szólásmondás magyarázataként adja elő, így találjuk Erdélyinél, Sirisakánál és Margalits Edénél is, Szirmay Antal szövegétől függetlennek látszik Dugonics András, ill. Ballagi Mór közmondásmagyarázata, előbbi „Leg nehezebb az igazat tűrni”, utóbbi „Mondj igazat, betörik a fejedet” szólásmondáshoz fűzi a történetet. Erdélyi egyik bírálója a „Megrázlak, mint Krisztus a vargát” szóláshasonlatot eredezteti a lisztlopó-anekdotából. György Lajos Bebel 16. sz.-i facetiagyűjteményét, K. Possonyi Erzsébet emellett Pauli „Schimpf und Ernst”-jét vagy Weber „Demokritos”-át tartja valószínű forrásnak. A német „Schwank”-ok között még számos hasonló, tréfás történet szól arról, hogy a passiójátékban Krisztus vagy valamelyik bibliai alak megtestesítője, legtöbbször egyik néző vagy szereplő provokációjára, kiesik szerepéből és a helyzethez nem illő szavakat mond, szitkozódik, káromkodik stb. Szirmay is említ egy ilyen esetet Collectio c. kéziratos gyűjteményében a kassai jezsuiták 1730. évi nagypénteki passiójátékával kapcsolatban. (→ még: szólásmagyarázó mese) – Irod. György Lajos: A magyar anekdota története és egyetemes kapcsolatai (Bp., 1934).
Kovács Ágnes
