lusta asszony, a: a reneszánsz novellagyűjtemények s innen népi →trufáink, tréfás meséink (→reális mese) kedvelt alakja a fecsegő, makacs, csalárd, hűtlen és ostoba asszonnyal egyetemben. 19–20. sz.-i népmese-gyűjteményeinkben gyakran mint leányoktató kerül a szemünk elé. A fonó vagy szőlőkötöző leányok mesemondója a lusta asszonyról szóló mesékkel neveli hallgatóit. Az asszony lustasága elsősorban a fonással, szövéssel, varrással kapcsolatos: az asszony, akit tisztességes kelengyével adtak férjhez, lustasága következtében utolsó ingében maradt. Férjét megbízza, hogy vegyen a vásárban egyet, az azonban ing helyett egy libát vesz. A felesége, mikor meglátja messziről a fehér valamit a férje kezében, utolsó ingét a tűzbe (folyóba) dobja (AaTh 1371**). Nincs miben lakodalomba menjen, ezért férjét (vagy önmagát) tetőtől talpig betekeri fonállal vagy szalmakötegbe csavarva megy el vendégségbe (AaTh 902*). Igen népszerű a →rest macska meséje: a fiatal férj a macskát lusta felesége hátán veri meg (AaTh 1370), és az „Aki nem dolgozik, ne is egyék” közmondás illusztrációjaként elmondott mese: a fiatalasszony mindaddig nem kap enni, amíg nem dolgozik. (AaTh 901B*; AaTh 1370A*). A lusta asszonyról szóló mesék nagy része K-Európában került feljegyzésre. – Irod.Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (UMNGy, VIII–IX., I–II., Bp., 1955, 1960).
Kovács Ágnes
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.