macska, a tojás, a fecskék, a rák és a gombostűk vándorúton, a
macska, a tojás, a fecskék, a rák és a gombostűk vándorúton, a: legnépszerűbb népi → gyermekmeséink egyike. Számos redakcióban, olykor a szebeni muzsikusok meséjével kontaminálva, máskor az „égszakadás, földindulás” (AaTh 2033) vagy az → icinke-picinke típusok folytatásaként fordul elő: a háztól pákosztossága miatt elűzött macska répából szekeret csinál, eléje négy egeret fog s világgá megy. Útközben felkérezkednek a szekerére: egy (két) tojás, egy csapat fecske, egy rák és egy csomó gombostű. (Egyes változatokban egy tojás hömbölyög világgá, másokban a tű unja meg magát a varrókosárban, s hozzájuk csatlakoznak a különböző állatok és tárgyak.) Erdei házikóhoz érnek, melynek gazdái, a rablók (farkasok, rókák stb.) távol vannak. Az egereket beköti a macska az istállóba, a tojások a parázsba, a rák a vízbe, a tűk a törülközőbe, a fecskék az eresz alá helyezkednek el, a macska egy nagy bunkóval az ajtó mögé áll. Jön a rablóvezér, fel akarja szítani a tüzet, a tojások elpattannak, szeme-szája tele lesz tojással. Fut a vízhez, a rák megcsípi a kezét, nyúl a törülköző után, a tűk összeszurkálják, fut kifele az ajtón, a macska hátbavágja, a fecskék pedig a tetőn éktelen csivitelésbe kezdenek. Társainak így adja elő kalandjait:
Megyek kandallóhoz,
Puskás lő szemembe,
Mosódom dézsában,
Szabó vág ollóval,
Kapkodok kendőhöz,
Banya szúr tűjével,
Szaladok ajtóhoz,
Kilöknek lapáttal... (AaTh 210).
Puskás lő szemembe,
Mosódom dézsában,
Szabó vág ollóval,
Kapkodok kendőhöz,
Banya szúr tűjével,
Szaladok ajtóhoz,
Kilöknek lapáttal... (AaTh 210).
A mese első, 19. sz. eleji feljegyzését Ortutay Gyula tette közismertté. Szemere Pálné szövegéhez közel álló változatot dolgozott fel Arany László. Benedek Elek Haraszti Gyula veszprémi változatát népszerűsítette. A mese első fele ritmikus → halmozó mese, ill. → láncmese, a házban lakó ember (állat) csoport póruljárt tagjának mondókája is legtöbbször versben van, ennek ellenére az ismert változatok kevéssé egységesek, mindegyik egyéni alkotásnak vagy legalábbis lokális redakciónak tűnik, mintha a mesemondók tetszés szerint növelnék a vándorútra kelő állatok és tárgyak s ennek megfelelően a ritmikus párbeszédek számát is. A mese egész Európában, Ázsiában és Afrika északi partvidékén ismert. A. Aarne szerint a macska, a tojás, a fecskék, a rák és a gombostűk vándorúton az „Állatok vándorúton” típus keleti redakciója. – Irod. Aarne, A.: Die Tiere auf der Wanderschaft (FFC, 11., Hamina, 1913); Bolte, J.–Polivka, G.: Anmerkungen zu den Kinder- und Hausmärchen der Brüder Grimm (I–V., Leipzig, 1913–31); Ortutay Gyula: Magyar népköltészet (I–III., Bp., 1955); Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (I–II., Pécs, 1957); Kovács Ágnes: A XX. században rögzített magyar népmeseszövegek XIX. századi nyomtatott forrásai (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).
Kovács Ágnes
