magszakadás (lat. defectus)
magszakadás (lat. defectus): A feudális korban a jobbágy által használt föld vagyonával együtt a földesúrra szállt, ha örököst vagy utódot nem hagyott maga után, tehát ha magtalanul halt el. „Mag” alatt azonban a Hármaskönyvnek megfelelően csak a férfinemet, a fiágat értették, tehát a földesúri háramlás (lat. caducitas) bekövetkezett, ha a jobbágynak nem maradt törvényes fiú leszármazottja. A háramlást → végrendelettel korlátozni lehetett, tehát ilyen módon a jobbágy ősi (→ ősiség) és szerzett (→ szerzeményi javak) ingóságait, továbbá szerzett (vásárolt, irtott stb.) ingatlanainak felét másra hagyhatta a földesúr elől. De még így is jelentős értékű jobbágyi vagyon jutott a földesúr kezére; egy-egy járvány pusztítása (pl. pestis) ilyen módon a földesúr vagyonát növelte. – Irod. Tárkány Szücs Ernő: A deficiens jobbágy végrendelete a XVIII–XIX. században (Agrártört. Szle, 1966).
Tárkány Szücs Ernő
