Mária-ház
Mária-ház: főleg a nagyobb kegyhelyek vonzkörében, a hazahozott → kegykép, ill. -szobor másolatai számára készített szekrényke, mely a sarkos elrendezésű parasztszobák asztalszögletében, az ún. → szentsarokban függ vagy a sarokpadhoz építve áll. Ny-Mo.-on az „öregcelli” (Mariazell, Ausztria) szobrocskákat, a Felvidéken pedig a sasvári (Saštin, Csehszlovákia) pieta nagy tömegben készített, kicsiny, népies másolatait találjuk bennük. Búcsújárás alkalmával szerzik be, az újházasok otthonának házi szentélye, házi oltára lesz. Általában a templom kegyképéhez hasonlóan felöltöztetik, virággirlanddal veszik körül, a házat mintás papírral, ezüstfóliával vagy szentképekkel bélelik. Főleg Ny-Mo.-on ide kerülnek a családi élet legbecsesebb emléktárgyai: a leány Mária-szalagja és érme, a vőfélycsokrok, a menyasszonyi koszorú stb., amely szokás révén Mária mint a család patrónusa szerepel. – Kialakulásuk egyrészt a 16. sz.-tól gyakori – főleg Spanyolo.-ból, Portugáliából ismert – oratóriumok, írószekrények beépített szentélyeivel függ össze. Ilyenek Mo.-on is voltak (pl. Nagycenken a Széchenyi-kastély szekretere). Másrészt – különösen a 18. sz.-i Mária-házak – a → kolostormunkák némely változataival mutatnak rokonságot. Ezen átmeneti típus jellegzetes példája a Néprajzi Múz.-ban egy 18. sz.-i mezőkövesdi Mária-ház, a „Vértkönnyező Szűz” képével. Az ún. „gyüdi tokos Máriák” is formailag inkább a kolostormunkák felnagyított, eldurvult, késői utánzatai e század elejéről. – A Mária-házak – valószínűleg a jezsuiták által a nép körében is propagált „Patrona Hungariae” eszmével összefüggésben – egyedül Mo. vidékein tipikusak és annyira fontosak, hogy kiszorítják az egyébként szokásos „házi isten” vagy „jézuskák” ábrázolásait is. Megtalálhatók azonban D-Németo.-ban, Ausztriában és Franciao.-ban is. – Irod. Varga Zsuzsa: A Hagyomány Gyűjtemény gyarapodása (Népr. Ért., 1970).
Mária-ház a sasvári (v. Nyitra m.) Pieta kegyszobor másával (19. sz., Felvidék)
Varga Zsuzsa
