mennykő
mennykő: 1. villámcsapás. – 2. Simára csiszolt felületű kődarab; véletlenül előkerült kőkori balta. Ismert elnevezései: menkü, ménkő, istenharagjakő, nyilakő. A néphit szerint ott keletkezik, ahová a → villám lecsap. Hét év múlva feljön a földből, akkor lehet megtalálni. Ahol megtalálták, oda többé nem csap a villám; aki megtalálta, azt nem éri villámcsapás. Különleges gyógyító erőt is tulajdonítottak a mennykőnek. A → karácsonyi asztalra helyezték, majd a beteg tőgyű tehenet simogatták a mennykővel; → csúzos testrészt nyomkodták, a → keléseket körülkerítették vele; a mennykő porát a → hideglelésben szenvedőknek pálinkában adták be. A tejhaszon biztosítására is felhasználták: a tejes köcsög oldalát mennykővel megütögették, hogy sok tejük legyen. (→ még: vihar) – Irod. Szendrey Zsigmond: A néphit mennykője (Ethn., 1933).
Hoppál Mihály
