mérés: Egész Európa →népi gyógyászatában ismert, a legkülönbözőbb betegségek esetén használt diagnosztikai és gyógyító eljárás. Alapgondolata az, hogy a test egyes méretei (pl. fejtető, lábujj, karöltő), azok változása és aránya (pl. gyerek hossza a bakarasz hétszerese) más az egészséges és a beteg javuló, ill. romló állapotában. Kisgyermeknél a rándulás diagnosztizálása esetén könyökét közelítik, ill. érintik ellenoldali térdéhez. Specialisták (hagymázmérők első említése 1664-ben, Báthori Mihály Hangos Trombita c. művében: „Nem az Istenhez folyamodnak, hanem varázslóhoz, rostahányókhoz, hagymázmérőkhöz”, majd egy 1693-as boszorkányperben: betegségmérők, mérő emberek vagy asszonyok) vagy a beteg hozzátartozója végzi. Eleinte csak diagnosztikus eljárás, később gyógymóddá is válik, rendszerint →ráolvasás kíséri. A magyar adatok csak embergyógyításra vonatkoznak, de a baranyai sokácok rúgós tehén gyógyítására is használják, Szepes megyei szlovákoknál pedig értelmetlenné vált gyermekjátékká süllyedt. Az eljárás Mo.-tól Ny-ra (Ausztria, Németo., skandináv országok), É-ra (Szilézia) és D-re (sokácok, Dalmácia, Bosznia, Hercegovina, Albánia) egyaránt ismeretes. A hazai adatok nagyobb fele szlovák, német vagy vegyes falvakból származik. – Irod.Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I., Bp., 1929); Wagenhuber Aurél: Rándulás és mérés (Ethn., 1936); Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940).
Grynaeus Tamás
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.