műnem
műnem: a folklóresztétikában a → műfaj nagyobb rendező egysége, alapvető kifejezési forma. Legrészletesebben az irodalomelmélet és az ezzel kapcsolatban álló népköltészet-elmélet dolgozta ki a műnemek elméletét. Eszerint az egyes műfajok a valóság elsajátításának közvetlen egységei, nagyobb csoportjaik (→ műfajcsoport, alműnem, műnem, műnemcsoport) is megállapíthatók. Az irodalomban így különböztetik meg egymástól az epika, líra és dráma kategóriáit, amelyeket rendszerint nyelvi-pszichológiai különbségekkel határolnak el, és mintegy kifejezésformaként fognak fel. Ehhez hasonló gondolatok figyelhetők meg a folklorisztika egyszerű formák elméletében, de ott nem rendszerszerűen, hanem egyenrangúan kerülnek egymás mellé a műfajok, és ennek következtében nem beszélhetünk voltaképpeni műnem-elméletről. – A népzene, néptánc, népművészet kutatásában ritkábban használják a műnem fogalmát, de így lehet nevezni nagy, sok műfajt összefogó kategóriákat, mint pl. a tánczene, a díszítőművészet, szembeállítva az ábrázolóművészettel a különböző népművészeti technikában. A műnem már esztétikai kategória, ezért a folklórban nem önálló, a hivatásos művészetekből származó valóságelsajátítási rendszerszerűséget fejez ki, és voltaképpen alkalom vagy funkció szerint sem önálló egység, az elemzés kategóriája. Ennek ellenére a leírásban vagy a folklórelméletben igen ritkán foglalkoztak e témával. Újabban a kommunikációelmélet módszereit alkalmazták a műnemek egymástól való elhatárolására. Társadalmi-történeti és összehasonlító vizsgálatokban pedig a → műfajhierarchia fogalmával hozható kapcsolatba. – Irod. von Sydow, Carl Wilhelm: Kategorien der Prosa-Volksdichtung (Selected Papers of Folklore, Copenhagen, 1948); Propp, V. Ja.: Principi klasszifikaciji folkloriszticseszkih zsanrov (Szovjetszkaja Etnografija, 1964); Bausinger, Hermann: Formen der „Volkspoesie” (Berlin, 1968); Honko, Lauri: Genre Analysis in Folkloristics and Comparative Religion (Temenos, 1968); Klaszszifikacija usztno-poetyicseszkih zsanrov (VII, MKAEN, 6., Moszkva, 1969); Hankiss Elemér: Az irodalmi kifejezésformák lélektana (Bp., 1970); Köngäs Maranda, Elli–Maranda, Pierre: Structural Models in Folklore and Transformational Essays (The Hague–Paris, 1971); Voigt Vilmos: A folklór alkotások elemzése (Bp., 1972).
Voigt Vilmos
