mustmerigető edény: a kitaposott vagy sajtolt szőlőlé kádból vagy szűrőkosárból való kiemelésére, de a pincei munkáknál a bor átöntésére is szolgáló dongás-abroncsos egyfülű faedények. A 2–5 literes mustmerigető edények országszerte ismertek, s elsősorban elnevezésükben különböznek. A fickó eddigi adatok szerint a 18–19. sz.-ban a legelterjedtebb elnevezés volt, az utóbbi időben a szőlészeti szakirodalom hatása a tájnyelvi alakokat kezdi kiszorítani. É-Mo.-on is általános a cserpák (szlovákból vagy ukránból való átvétel). A káferkát vagy káforkát a D-Dunántúlon ismerik (a kaj-horvátból származó kölcsönszó). Az É-Dunántúlon a finak szolgál mustmerigető edényként (a középkorban feltehetően gabonamértékegységként volt használatos e területen). Erdély több vidékén a német eredetű szőlőművesek kártossal vagy kártussal merigetik a mustot. A fenti edénynevek többsége a 17–18. sz.-ban került a szőlészeti szakszókincsbe, ill. a korábban sokfunkciós tárgyakból ekkor lettek a borkultúra nagytáji különbségeire utaló eszközök. A fából készült mustmerigető edényen kívül tökből (kapinya, kabak: Szekszárd vidéke, merítő, merőcse: Duna–Tisza köze), cserépből (sirány: Galga mente, kanta: Hajdúság), újabban pedig bádogból előállított eszközöket is használnak must- és bormerigető edényként. (→ még: mustnyerés, →szüreti edény) – Irod.Vincze István: A borkészítés módjai és eszközei különös tekintettel a borsodi Hegyközre (Ethn., 1960).
Kecskés Péter
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.