nász
nász: 1. a házasságkötés s az azt követő szertartás neve. Ez esetben jelentése azonos a → lakodalommal: „megyünk a nászba”, „megülték a nászt”, „nászmenet”. – A lakodalmi tisztségviselők nevének egy része is ebben a jelentésben kapcsolódik a lakodalmi szertartáshoz: násznagy, nászolóasszonyok, nászolólányok stb. – 2. A lakodalmi szertartást követő nemi aktust is násznak mondják. De násznak mondják azt az egybekelést is, amely hivatalos szertartás nélkül jött létre: „Csak úgy meg volt a nász pap nélkül”. – 3. A házastársak szülei egymásnak nászai. A férfit násznak mondják, nászomnak, nászuramnak szólítják, miként az asszonyt nászasszonynak, nászasszonyomnak. A nászok, ha gyermekeik házasságkötése előtt tegeződtek is, a házasságkötés után, minekutána nászok lettek, magázódnak, megszólításkor „hallja kend”-ezik egymást. Bár kapcsolatuk nem olyan szoros, mint a vér szerinti rokonoké, közös munkában segítik, lakodalomba, torba s egyéb ünnepélyes alkalmakra meghívják egymást. Kapcsolatuk szorosságának mértékét a helyi szokások befolyásolják. – Hagyománytartó vidékeken a nászok egymás szüleit öregként emlegetik. A közeli rokonok, pl. testvérek, elsőfokú unokatestvérek egymás apósát s anyósát is násznak, nászasszonynak szólítják. – A magyar nyelvterületen a házastársak szüleinek szólítása nem egységes. A nász, nászasszony kifejezéseken kívül Erdélyben apatárs, anyatárs a használatos, a Mátra-vidék falvaiban a nászasszonyt nyoszolyónak mondják. A nyoszolyó a nászolóasszony tájnyelvi formája. Nyitra környékén szvatóuram, szvatóasszonyom járja egyes falvakban, míg a Dunántúlon sógor, sógorasszony a nászok megszólításának formája. – Irod. Sz. Morvay Judit: Asszonyok a nagycsaládban. Mátraaljai palóc asszonyok élete a múlt század második felében (Bp., 1956); Bodrogi Tibor: A magyar rokonsági terminológia vizsgálatának néhány kérdése (Műveltség és Hagyomány, 1961); Fél Edit–Hofer Tamás: Proper Peasants (Chicago, 1969).
Morvay Judit
