népfőiskola
népfőiskola: felnőttoktatási, iskolán kívüli népművelési intézmény. Gondolatának fölvetése Nikolai Frederik Severin Grundtvig (1783–1872) dán ev. lelkész nevéhez fűződik. 1830-tól foglalkozott népfőiskolák létesítésével, amelyek elsősorban a 18–30 éves parasztfiatalok korszerű nevelését és oktatását végezték azzal a céllal, hogy a társadalom teljesebb értékű tagjaivá váljanak. A népfőiskola híre a múlt század végén eljutott Mo.-ra is, miután a skandináv és Ny-európai országokban szélesebb körben elterjedt. A Széchenyi Szövetség és a Gazdaszövetség igyekezett állami támogatást nyerve népszerűsíteni eszméjét, de nagyobb társadalmi visszhangra nem talált. Csupán 1914-ben a bajaszentivánsükösdi „falugimnázium” működött népfőiskola néven. Az I. világháború után az 1920-ban alakult Falu Országos Szövetsége tett sikertelen kísérletet a parasztság iskolán kívüli rendszeres képzésének megindítására. Az első grundtvigi típusú mo.-i népfőiskola 1925-ben valósult meg Szandán az ev. egyház szervezésében. 1926-tól a sárospataki ref. teológiai főiskola hallgatói rendszeres falusi népművelési gyakorlatra jártak. Munkájuk alapját két Ny-Európát járt fiatal tanár, Szabó Zoltán és Újszászy Kálmán (→ sárospataki faluszeminárium) a svájci és angliai settlement mozgalmakat tanulmányozva rakta le. Az 1930-as évek második felében ugrásszerűen föllendülő népfőiskola-mozgalom erre a példára, valamint dán és finn mintákra támaszkodott. A ref. egyház [ill. annak ifjúsági szervezetei, a Soli Deo Gloria (SDG) és a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE)], valamint az ev. egyház kezdeményezte és szervezte a népfőiskolák túlnyomó többségét. Elsősorban télen 2–6 hétig tartó tanfolyamokat szerveztek, amelyeken a parasztifjúságot korszerű irodalmi, művészeti, történeti, természettudományi, vallási és gazdasági ismeretekre tanították. A parasztfiatalság körében a népfőiskolák igen nagy érdeklődésre találtak, tömegesen tódultak a hallgatóság soraiba. A népfőiskolai mozgalom széles visszhangot váltott ki a társadalomból is. Elsősorban a népi írók és Móricz Zsigmond támogatták, népszerűsítették ügyét. A mind nagyobb méretekben kibontakozó népfőiskola-mozgalom lendületét a II. világháború harci cselekményei törték meg. Az északi országokkal ellentétben a mo.-i népfőiskolák rövid időtartamúak voltak. Rendszeres szervezetük kiépítésére nem került sor, jóllehet – sikertelenül – egy népfőiskolai törvény megalkotását is tervbe vették. A népfőiskolák parasztságra gyakorolt hatása mind általános, mind gazdasági szakismeretek terén jelentős lehetett, vizsgálata azonban még nem történt meg. – Irod. Kovács Bálint: Magyarországi keresztyén népfőiskolák (Bp., 1941); Balogh István: A parasztság művelődése a két világháború között (Bp., 1973).
Kósa László
