népszokás

Full text search

népszokás: 1. minden szokás, amely a parasztság életének történelmileg kialakult rendjében a társadalom más osztályaitól és rétegeitől eltérő módon szabályozza a munkát, a társadalmi érintkezést, a környezetről való gondoskodást, a hétköznapok és az ünnepek egész rendszerét, tartalmát. A fogalom egyidős a néprajzi kutatás hazai indulásával: tudatosan először Réső Ensel Sándor használta 1867-ben megjelent munkájában. Korábban leíró jellegű, a szokás szerepére közvetlenül utaló fogalmak helyettesítették, mint a nép játékai, a farsangolás, betlehemezés stb. A polgári nemzettéválás korszakában a társadalmi osztályokra való egyenes utalás helyett az ország különböző vidékein, igen eltérő helyzetű társadalmi rétegek, változatos tartalmú és típusú szokásait nemzeti szokásként határozták meg. A népszokás fogalmát ma is többféle értelemben használják, bár ez az ingadozás a népszokások típusainak sokféleségéből következik, nem pedig a nép és a parasztság azonosítása körüli vitából. – 2. Tágabb értelemben népszokásnak nevezzük a népi közösségek életrendjében mutatkozó egyöntetűségeket, amelyek az élet meghatározott alkalmain a közösség tagjainak viselkedését, gondolkodását szabályozzák, s amelyek ismétlődésük következtében megszilárdult hagyományként öröklődnek át az utódokra ( belenevelődés). Ide tartoznak tehát a munkaszokások és a munka elvégzésének szokásos módjai, az emberi érintkezés formái és ezek ünnepi alkalmai (pl. a köszönés, a házba belépés és a vendégség), az emberi életet kísérő és az emberi élet fordulópontjainak szokásai ( átmeneti rítusok), valamint a naptári évnek az idő előrehaladtával közönségesen követett, a munka, az öltözködés stb. rendjét ritmikusan változtató szokásai és a naptári év fordulópontjaihoz, a természeti változásokhoz fűződő szokások (pl. a téli öltözet elhagyása, téli, tavaszi játékok és a naptári ünnepekhez fűződő szokások). A köznapi nyelvhasználatban azonban a népszokás ennél kevesebb. Jelenti az emberi élet fordulópontjaihoz, a naptári év ünnepeihez és a vallási, társadalmi, jogi intézmények működéséhez kapcsolódó szokásokat, amelyeket összefoglalóan ünnepi szokásoknak nevezünk. A népszokás-fogalom ilyen értelmű használata azért indokolt és tanulságos, mert minden szokásnak minősülő jelenség, amely kívül esik a szűkebb értelmű népszokás-fogalom jelentéskörén, az emberek gondolkodásában a hétköznapit jelenti, azt, amit egyébként is tenni kell. Joggal állítják ezzel szembe a nem hétköznapit, az ünnepit, amelyet a szó szoros értelmében megünnepelnek, „felfokozott” hatású rítusokkal, kultusszal, sőt: szokásaik köznapi rétege, öltözködésük és viselkedésük is ehhez az ünnepi hangulathoz emelkedik fel. Az így felfogott népszokások szervező fóruma az alkalom, amely lehet egy munka befejezése ( szüret) vagy annak szervezeti rendje ( fonó), a közösségi, családi élet kiemelkedő eseménye ( keresztelő, lakodalom, bíró választása) és a naptári ünnepeknek a vallási intézmények, társadalmi csoportok és szervezetek által szabályozott rendje (betlehemezés, aprószentek-hordás, regölés stb.). – A népszokások tágabb és szűkebb értelmű, köznapi és tudományos felfogása mögött az a köznapi tapasztalatból elvont felismerés húzódik meg, hogy az ún. ünnepi szokások már nem hétköznapiak, hanem ezek különös elvonatkoztatásai, maradványai és újraszerveződései. Történelmi fejlődésük olykor kibogozhatatlan egykori rítusok, mágikus eljárások és társadalmi szokások halvány visszfénye. Értelmük, a fejlődés bármely fokán ismerjük is meg őket, az a szerep, amelyet a társadalomban, a közösségben betöltenek. Szerkezetük, formai jegyeik tartós és viszonylagos állandósága mellett döntően az általuk hordozott tartalmak sajátosságai teszik őket népszokásokká. Ilyen értelemben beszélhetünk a népszokások erkölcsi, jogi, vallási töltéséről, amelyek közvetlenül alakítják egy társadalmi együttes vagy osztály arculatát, vagy közvetve, mint a népszokások szűkebb értelemben felfogott rétege, számos áttételen át formálja és tükrözi az emberek életét és gondolkodását. A népszokások mint szokások az erkölcs legfontosabb tartományait rendezik, azonban viszonyuk bonyolult. A népszokás szokásként a legfontosabb erkölcsi kategóriák foglalata, azonban éppen megállapodottsága és rögzítettsége miatt az erkölcs konzervatív része. Ugyanez vonatkozik a vallási, jogi stb. töltésű szokásokra is. A nagy, átformáló erejű társadalmi változások idején ezért került a szokás (a népszokás is) a támadások kereszttüzébe. Ugyanakkor haladó társadalmi mozgalmak követendő mintaként kiemelhetik a szokásokban is rögzített fontos erkölcsi kategóriákat, mint például a népszokásokból a munka megbecsülésének tükröződését, mint a paraszti erkölcs központi kategóriáját. – Irod. Réső Ensel Sándor: Magyarországi népszokások (Pest, 1866); Róheim Géza: Magyar néphit és népszokások (Bp., 1925); Szendrey Zsigmond–Szendrey Ákos: Szokások (A magyarság néprajza, IV., 1941–43); Weiss, Richard: Volkskunde der Schweiz (Erlenbach–Zürich, 1946); Dömötör Tekla: Naptári ünnepek – népi színjátszás (Bp., 1964); Lukács György: Az esztétikum sajátossága (I–II., Bp., 1965); Ortutay Gyula: Kis magyar néprajz (Bp., 19664).
Németh Imre

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages