névmágia: a →mágiának az a formája, amikor valamely személy vagy istenség nevét használják fel, ill. nem mondják ki, mágikus célzattal. A hiedelem alapja az, hogy a név a legteljesebben hozzátartozik viselőjéhez, tehát (az érintkezésen alapuló mágia elve alapján) senki sem juthat birtokába, senki se tudhatja meg, mert ezáltal hatalmába kerítheti a név viselőjét. Az ókori Egyiptomból fennmaradt feljegyzések tanúsága szerint pl. az istenek nevét nem volt szabad kiejteni, nehogy ezzel az ember haragjukat magára vonja. A névmágia egyik igen jellegzetes megnyilvánulása az a szokás, hogy ha a családban a gyermek súlyosan megbetegszik, más nevet, csúfnevet adnak neki, hogy ezáltal megszabaduljon a betegségtől, ill. a betegség „ne találja meg”. Ez a szokás szerte a világon ismert. Némely kutató ezzel magyarázza a ragadványnevek kialakulását. A névmágia emlékét őrzi nyelvünknek az a sajátossága, hogy néhány állatot (valószínűleg egykori totemállatot) (→totemizmus) nem nevez meg, hanem körülír, jelzős formában, ill. rövidítve említ, pl. farkas vagy szarvas (állat). – Irod. Szemkő Aladár: Magyar adat a névmágiához (Ethn., 1923); Solymossy Sándor: Névmágia (Magy. Nyelv, 1927); Zlinszky Aladár: A névvarázs (Magy. Nyelv, 1927); Hegedűs Lajos: Adalékok a nyelvi tabu és a névmágia kérdéséhez (Magy. Nyelvőr, 1956); Kákosy László: Varázslás az ókori Egyiptomban (Bp., 1969).
Hoppál Mihály
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.