normálforma: a földrajz-történeti iskola meghatározása szerint olyan másodlagos →ősforma, amely a hagyományozás során jön létre oly módon, hogy az önkiigazítás törvénye értelmében az egyes →változatok csak kis mértékben térhetnek el egy eredeti formától, és még abban az esetben is, ha valamely helyi vagy történeti →redakció formálódik ki, az egyes variánsok e körül mint normálforma körül oszcillálnak. Közvetlenül filológiai értelemben W. Anderson határozta meg, és gyakorlatilag szembeállította az ősformával, mely az összes adatból rekonstruálható, és általában irodalmi alkotásnak lehet tekinteni. A normálforma viszont a folklór jellegű, többé-kevésbé recens változatokból elvonható statisztikus átlag. Ennek kialakulását a földrajz-történeti iskola ugyan összekapcsolta a változatképződés jelenségeivel, mindazonáltal nem tárgyalta esztétikai jelenségként. Mivel legtöbbször a mese-, monda- és ballada-típuskutatásban alkalmazott kategória, a magyar folklorisztika ritkán használja, Solymossy Sándor és Honti János szövegfilológiai vizsgálatokban éltek vele (→ még: archetípus). – Irod. Solymossy Sándor: Mese a jávorfáról (Ethn., 1920); Anderson, W.: Kaiser und Abt (Helsinki, 1923, FFC. 42.); Krohn, K.: Die folkloristische Arbeitsmethode (Oslo, 1926); Honti János: A Szilágyi és Hajmási monda szövegtörténete (Irod. tört. Közl., 1930); Lüthi, Max: Megjegyzések a meséről (Folcloristica, 1971).
Voigt Vilmos
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.