nyakék
nyakék: a nyakat körülövező ékszerfajták összefoglaló neve (→ gyöngygallér, → gyöngysor, → lázsiás, → nyaklánc, → nyakszorító). Alapvető formái, amelyek a 19–20. sz.-i parasztviseletekben előfordulnak és legalábbis ünnepen szoros tartozékai a női öltözékeknek: 1. hátul megköthető pántlikák (nyakszorító), csakis szorosan a nyakon viselhetők; 2. felfűzött gyöngyszemek (gyöngysor); 3. fém (vagy egyéb) láncok (nyaklánc). A 2. és 3. régiesebb felerősítése hátul madzaggal történik, majd a 20. sz.-ban elterjedt a különféle kapcsok használata. Mindkét formánál előfordult a zárt kör alak is, amit a fejen át csak ráhúznak a nyakra, esetleg többsorosra összehajtogatva. Mindezeket viselhetik szorosan a nyakban vagy a mellre leeresztve is. Amennyiben pénzdarab szerepel csüngőként valamilyen nyakéken, → lázsiás a neve. Sajátos nyakékfajta a gyöngygallér, amely textil ötvözetelemet látszik utánozni. – Szokásos egyidejűleg két, ritkán három különböző nyakékfajtát is felölteni. – A nyakék a kőkor óta változatos megoldásokban napjainkig kedvelt világszerte. A magyarságnál is megvoltak merev karika alakú formái a honfoglaláskori és Árpád-kori torquesekben. Később csak laza, rögzítetlen fajtáit viselték. Szorosan a nyakra simuló nyakszorító pántlikák és lazábban a mellre is leomló, elsősorban ötvösművű vagy gyöngyös nyakbavetők, nyakravalók kedveltek az úri viseletben a 16–18. sz.-ban, férfiaknál is és nőknél is. – Irod. P. Alcsuti Katalin: Régi magyar ékszerek (Bp., 1940); Héjjné Détári Angéla: Régi magyar ékszerek (Bp., 1965); Voolmaa, A.: Eesti ehted (Tallinn, 1970).
Fiatal pár, az asszonyon nyakék, „lázsiás” (Báta, Tolna m., 1910-es évek)
Horváth Terézia
