nyakravaló
nyakravaló: 1. kendő, amit a férfiak a nyakuk köré csavarnak és elöl megkötnek. A Ny-európai viseletben a 17. sz. legvégén tűnt fel a nyakravaló. A 19. sz. elejétől egész Mo.-on elterjedt a parasztok, majd a pásztorok között is. Legtöbbször fekete selyem vagy klott (a 19. sz.-ban fátyol, flór), néha fehér (Ormánság, Csallóköz). Általában keskeny sáv. Végein rojt van, esetleg színes hímzés, rátét díszíti. Néha pamutból vagy gyapjúból kötött, keresztirányban színes csíkokkal. A 19. sz. vége óta fiatalok között elterjedt a négyzet alakú, átlósan félbehajtott és keskeny sávvá hajtogatott, gyakran piros selyem nyakravaló, rojttal, bojttal (akár a női fejkendők). A nyakravaló megkötött végei elöl általában lelógnak, néha → tű is díszíti. A 19. sz.-ban – úri divatokat utánozva – szokás volt a nyakravalót többször körülcsavarni a nyakon és végeit fent megkötése alá dugni. Előfordult az is, hogy csak a dolmány nyakába tűzték, nem vitték körül a nyakon. Mezővárosok parasztpolgárai (pl. Mezőkövesd: vőlegény, elöljáróság) előre megkötött, rögzített formájú nyakravalót is viseltek. A nyakravaló fedi az elöl nyitott nyakú inget, díszíti a gallértalant, de a gallérosat is. Elmaradhatatlan öltözékelem egészen a → kivetkőzésig, legtovább az öregeknél, akik csak az I., ill. a II. világháború után hagyták el; – 2. → vállkendő; – 3. → nyakék. – Irod. Thiel, Erika: Geschichte des Kostüms (Berlin, 1968); Gáborján Alice: Magyar népviselet (Bp., 1969).
Nyakravaló
Nyakravaló, farkasfog rátéttel (Vista, v. Kolozs m., 20. sz. eleje)
Bp. Néprajzi Múzeum
Nyakravaló
Nyakravaló, hímzett díszítéssel (Kalotaszeg, v. Kolozs m., 20. sz. első fele)
Bp. Néprajzi Múzeum
Horváth Terézia
