nyíl: 1. részesedés, hely vagy terület, amely a nyílhúzás vagy nyílvetés, másrészt →nyilazás révén az eljárásban részt vevőknek jutott (nyilas, nyílföld, falu nyila). – 2. Eszköz, eredetileg tulajdonjellel ellátott nyílvessző, később névvel vagy számmal megjelölt fémfalap, golyó vagy papírszelet, amelyet megfelelő módon és eljárás mellett a sorsolásban részt vevők kihúztak. A húzás rendje a részesedés sorrendjének felelt meg. – 3. Megnyilalás: a ló lábának bizonyos megsértését jelenti. Herman Ottó szerint országosan közhasználatú szó. A kovács megnyilalja, az elevenbe veri a szöget, a pata belső részeit szöggel megsérti. Adataink szerint a 17. sz.-ban is ismerték. Növényekkel, ráolvasással gyógyították. – 4. Játékfegyver. – Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I–IV., Bp., 1929–1940); Vajkai Aurél: Egy bakonyi falu paraszt állatorvosai (Ethn., 1938); Tárkány Szücs Ernő: Körösfői „örökségek” tulajdonjegyei (Népr. Közl., 1959); Kresz Mária: Nyíljegyek Nyárszón (Népr. Ért. 1975).
Balogh István–Vajkai Aurél
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.