oikotípus <gör. oikosz ’ház’ + tüposz ’vonás, alak’>
oikotípus <gör. oikosz ’ház’ + tüposz ’vonás, alak’>: egy típus helyi redakciója, helyi típus. Az elnevezést C. W. von Sydow javasolta, a földrajz-történeti iskola egyoldalú → redakció-fogalmának kiküszöbölésére. Véleménye szerint az oikotípus egy típusnak bizonyos földrajzi és történeti (kisebb mértékben társadalmi) körülmények között kialakult sajátos képződményei, amelyek megrögződnek. Előbb csak a mesében, később a mondában is feltételezte meglétét. A többi kutatási területen ritkán használt elnevezés. A magyar mesekutatás alig említi, inkább a nemzeti redakció elnevezés használatos, ez azonban nem teljesen azonos vele. St. Thompson a mesék elterjedésének és nagy műfaji tömbjeinek a neveként használja, von Sydow tanítványai mesék típusainak összefüggő csoportját nevezik így. Az újabb folklorisztika a helyi redakciók kategóriáját alkalmazza szívesebben, ennek történeti, etnikus vagy földrajzi mibenlétét illetően azonban elég heves viták dúlnak. (→ még: hagyomány, → típus, → változat) – Irod. von Sydow, C. W.: Kategorien der Prosa-Volksdichtung (Selected Papers on Folklore, Copenhagen, 1948); Rooth, A. B.: The Cinderella Cycle (Lund, 1951); Swahn, Jan-Öjvind: The Tale of Cupid and Psyche (Lund, 1955); Dégh Linda: Az AaTh 449/A mestípus magyar redakciója (Ethn., 1960); Lüthi, M.: Megjegyzések a meséről (Folcloristica, 1971).
Voigt Vilmos
