palóc pásztorkodás: A néprajzi szakirodalom ezen a néven ismeri a Mátra és Bükk hegység környékének jellegzetesen középhegységi, erdei legeltető állattartását. A pásztorkodás módját döntő módon meghatározta a viszonylag sűrű településhálózat, a települések szűk határa és az egyes falvak jogállása (nemesi, úrbéres, zsellér). A tenyésztett állatfajok közül kiemelkedő jelentősége volt a juhnak és a szarvasmarhának. Igázásra elsősorban ökröt használtak; a növendék és a heverő-marhát tavasztól-őszig gulyában legeltették. A szarvasmarha nyári legeltetése, őrzése közösségi nyájakban történt. Számos faluból jártak el az Alföldre szarvasmarhát felvásárolni és a Felföldön nyereséggel túladtak rajta (→kupec). Lótenyésztés csekély mértékben folyt, ménes csak egy-két nagyobb nemesi faluban és uradalmakban akadt. A sertéstenyésztés belső szükségletet elégített ki. A közösségi és családi őrzésű kondák az év nagy részében az erdőket járták, a sertéseket ősszel →makkoltatás révén hizlalták fel. A juhtartás üzemformái közül karakterisztikus volt a →nagycsaládoké. Ezek saját vagy bérelt erdejük, legelőjük területén, valamely nőtlen férfitagjuk őrzésére bízva legeltették nyájukat. Juhaik kora tavasztól késő őszig a legelőn voltak, erdei aklokban éjszakáztak; a gyapjú és az élőállat jelentette fő hasznukat. A közösségi és uradalmi juhnyájakat fogadott juhászok őrizték. A →bacsók mestersége nemzedékeken át öröklődött, valóságos pásztordinasztiák voltak a Mátra–Bükk vidékén. Közülük kerültek ki a legjobb fafaragók, dudások. (→ még: pásztorművészet) – Irod.Paládi-Kovács Attila: A keleti palócok pásztorkodása (Műveltség és Hagyomány, 1965).
Paládi-Kovács Attila
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.