pamukos halászat
pamukos halászat: az állító vagy eresztő halászat (→ állítóhalászat, → eresztőháló) balatoni változata. A Németo.-ból importált finom pamutból kötött, fel- és alinra állított hálót 40 m hosszú és 4 m mély végekben készítették. Úszóknak gyékénycsomókat alkalmaztak, súlyzásnak köveket. A szembőség 2–6 cm közt váltakozott a halfaj, hely és időszak szerint. Használatkor két halász egy csónakról, de külön szerszámmal, fejenként 5–20 véggel dolgozott. A végeket még a parton összekötötték, felkövezték. Este eresztették és hajnalban szedték fel. Kimosták és estig tericsfákon szárították. A pamukos halászat sok kisebb részletben nem volt egységes a Balatonon. A 19. sz. elején alakulhatott ki a → szabad halászat megszűnése után, a bérleti rendszer elterjedésével, s a Balatoni Halászati Rt. 1900-as megalakulása szüntette meg. A pamukos halászat analógiáit a német Treibnetzben találjuk meg, de közvetlen kapcsolatot ez ideig nem mutattak ki. A balatoni halászok terjesztették el a századfordulón a Velencei-tavon → pótás cérnaháló változatát. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Domanovszky György: A tihanyi pamukos halászat (Népr. Ért., 1942); Solymos Ede: Rekesztő halászat a Velencei tavon (Székesfehérvár, 1958).
Solymos Ede
