pásztorkutya
pásztorkutya: a kutya a finnugor eredetű eb szó tanúsága szerint valószínűleg a magyarok első háziállata volt. – A pásztorkutyának évszázadokon keresztül folytatott kiválasztás következtében két, őrző és terelő típusa alakult ki. Az őrző- és védőtípust a komondor és a kuvasz képviselik. A komondor (C. familiaris pastoralis villosus hungaricus, Raisitsi) nagytestű, 60–70 cm marmagasságú kutya, szőre fehér vagy fehéres szürke, gubancos. Első említése 1519-ből való, a 17. sz. elején kunok ebe értelemben használták. Fehér színét tervszerű tenyésztés és kiválasztás révén nyerte, így éjjel a pásztor a támadó ragadozótól jobban meg tudta különböztetni. Elsősorban a farkasok ellen, a nyáj védelmére tartották. Újabb időben a 19. sz. elejétől fogva csupán a gulyások és csikósok a tanyahely körül tartották és az alföldi tanyákon házőrzőképpen volt belőlük egy-kettő. A szó török, közelebbről kun eredetű népnév emlékét őrzi. – A kuvasz (C. familiaris undulans hungaricus, Abonyi L.) a komondorral kb. azonos nagyságú, kissé hegyesebb fejű, fehér és szürkés színű, nem gubancolódó szőrű, őrző és vadászó kutya. A pásztorok nemcsak a nyáj védelmére, hanem terelésre is betanították. Első említése 1511-ből származik, parasztkutya jelentéssel. A név bizonytalan, talán török eredetű. Mindkét fajtaváltozat a honfoglaló magyarság által a D-orosz síkságon és a középázsiai pásztornépeknél hasonló célokra kitenyésztett kutyafajták valamelyikének hazai típusa. – A terelő kutyák közül a pulit (C. familiaris ovilis, villosus hungaricus, Raisitsi) főleg a kisebb állatokat őrző pásztorok (juhászok és kondások) tartották és tartják ma is. A fehér és fekete szín közt minden árnyalatban előforduló gubancos szőrű, kistestű, lógó fülű, rövidfarkú kutya. A 18. sz. elejétől emlegetik, nagyobb arányú elterjedése – eddigi kutatások szerint – összefüggésben van a nyugati, lomhább juhfajták elterjedésével a 18. sz. végétől kezdve. – A másik terelő kutyaváltozat a pumi (C. familiaris ovilis villosus terrarius, Raisitsi, Anghi) a puli és valamely nyugati terrier jellegű terelőkutya kereszteződéseként az újabb időben jött létre. Szőre rövidebb és nem olyan fürtös mint a pulié, füle felálló, figyelő, ma ez a juhászok legkedveltebb hajtó kutyája. Az alföldi tanyás vidéken ébersége és bátorsága miatt kedvelt házőrző, a tanyakörnyéken tartott állatok rendbentartója. – Irod. Anghi-Csaba Geyza: A magyar pásztorkutyák jellegleírása (Debrecen, 1947); A kutya tenyésztése, tartása és kiképzése (szerk. Sárkány Pál, Bp., 1972).
Pásztorkutyák: komondor és kuvasz
Balogh István
