Ponciánus históriája <lat. „Historia Septem Sapientum” ’hét bölcs meséje’>
Ponciánus históriája <lat. „Historia Septem Sapientum” ’hét bölcs meséje’>: keleti, ind. perzsa forrásokra visszavezethető mesegyűjtemény. Perzsa címe: „Sindibád Nameh” (Szindibád könyve). Európában a 14. sz. óta ismert és népszerű; keretes elbeszélés. A keret cselekménye: Ponciánus római császár elhalt felesége kívánsága szerint fiát udvarától távol nevelteti, hét bölcs mesterrel. Második felesége hazahozatja, azzal a szándékkal, hogy elpusztítja. A mesterek megtudják a csillagokból, hogy ha a fiú egyet szól, meghal, a fiú azonban náluk is bölcsebb, megtudja egy kis csillagból, hogy csak hét napig kell hallgatnia és életben marad. Mostohaanyja kísérteni kezdi, de Diocletianus ellenáll. Az asszony mégis bevádolja a császárnál, aki halálra ítéli. Az ifjú nem védekezhet, ezért tanítómesterei állnak elő és hét napon át igyekeznek meggyőzni a császárt tanítómeséikkel. A haragvó feleség is elmond minden nap egy mesét, amelynek az a tanulsága, hogy a császár ölesse meg a fiút. A császár ingadozik, Diocletianus hét nap alatt hétszer jár az akasztófa tövében, de végül megszólalhat, leleplezi mostohaanyját, aki méltó büntetést nyer. A Ponciánus históriájának egy 1472-ből való latin nyelvű hazai kézirata ismeretes. A 16. sz.-ban két fordítása készült el. Az egyiket Eberus Balázs bécsi nyomdász latin szövegből fordította s 1573-ban adta ki. Heinrich Gusztáv 1898-ban, a Régi Magy. Könyvtár egyik köteteként újra kibocsátotta. A másik egy frankfurti német szövegen alapul, amelynek első kiadása 1571–1574 között jelenhetett meg Kolozsvárott, Heltai Gáspár nyomdájában. Fordítójának is Heltait tartják. A 17. sz.-ban ennek a műnek Lőcsén még új kiadása született. 1790-ben újra kiadták. Népkönyvvé lett, ponyvakiadásai még a 20. sz. első éveiben is évente jelentek meg. Népszerűbb történetei európai, így hazai → novellamese és tréfás meséknek (→ reális mese) is forrásaivá váltak. Ezek a következők: maga a keret-elbeszélés (AaTh 1377, Ponciánus históriája IV), a → szerelmesek alagútja (AaTh 1419E, Ponciánus históriája IV), az eltemethetetlen papok (AaTh 1536, Ponciánus históriája XII), → efezusi özvegy, az (AaTh 1510, Ponciánus históriája XIV), Amicus és Amerlius (→ Alexander és Ludovicus. AaTh 516C, Ponciánus históriája XV). – Irod. Poncianus históriája (Kiadta Heinrich Gusztáv, Bp., 1898); Ponciánus históriája (Kiadta Lengyel Dénes, Bp., 1943); Horváth János: A reformáció jegyében (Bp., 1953); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (II., Bp., 1960: UMNGy. IX.).
Nagy Ilona
