reliktumterület
reliktumterület: olyan földrajzilag zárt, gazdaságilag elmaradt vidék, ahol különböző archaikus vagy archaikus jellegű műveltségi elemek, életformák maradtak fenn. A reliktumterületen a műveltségi javakat, az emberi tevékenység formáit és normáit jelentősen befolyásolja a földrajzi környezet, kidomborodik az ökológiai viszonyok műveltségalakító hatása. Különösen a mocsaras területek, sztyeppék és sivatagok, a magas hegyvidékek a jellegzetes reliktumterületek. A 20. sz. elejéig reliktumterületnek tarthattuk Mo.-on az Ormánságot, az Ecsedi láp, a Kis- és Nagy-Sárrét vidékét, a gyimesi csángók által lakott völgyeket. Európában bizonyos fokig még ma is reliktumterület a Kaukázus, a Balkán, a Kárpátok néhány vidéke, a Pireneusok, Korzika, Izland, a Pripjaty mocsarak és nálunk a Hortobágy. A bányák, ipartelepek, a modern erdőgazdálkodás, az idegenforgalom révén a reliktumterületek műveltsége gyorsan megváltozik. Reliktumterületnek foghatók fel a nagyobb kulturális területek peremvidékei, ahol a fejlődő központhoz vagy központokhoz viszonyítva a népi műveltség archaikusabb vagy hagyományosabb jellegű.
Gunda Béla
