rideg pásztor, szilaj pásztor
rideg pásztor, szilaj pásztor: nőtlen, magános, szabad, házzal nem rendelkező, más házánál élő pásztor. 1581-től a nyelvtörténeti adatok is ezt igazolják. 1639-ből: „Eggyes és ridegh személy, kinek sem fia sem leánya nincsen.” 1677-től: „Pandur Mihály… ridegül lakott Tóth Mihálynál.” A népnyelvben, pl. Göcsejben, Somogyban, az Őrségben és Szegeden a rideg pásztor nőtlen pásztort, a rédeg Kemenesalján magánosat, az Ormánságban pedig férj és gyermek nélküli menyecskét jelent. Az asszonya nélkül, magányosan élő rideg pásztorról Móricz Zsigmond Komor ló címmel kisregényt írt. A rideg szót – hasonlóképpen, mint a szilajt (→ szilaj állat) – a 18. sz.-tól állatokra is alkalmazták. Jelentése a következő: meddő (állat és nyáj), herélt, tenyésztésből kizárt, sovány, néhol (pl. Veszprém, Bács-Kiskun, Hajdú m.) így nevezik a munkába nem tört állatot is. – A szó valószínűleg a nőtlen, egyedülálló, hajadon, szabad jelentésű német ledigből származik, amelyet elsősorban emberre, de részben állatra is alkalmaznak. A rideg pásztor – hasonlóképpen, mint a szilaj – Herman Ottó és Györffy István irodalmi munkássága nyomán a külterjesen tenyésztett állatok pásztora: állatok esetében extenzíven tenyésztett jelentésűvé vált (→ külterjes állattenyésztés). – Irod. Szabadfalvi József: A magyar állattenyésztés tipológiai és terminológiai problémáihoz (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1969).
Rideg pásztor, 18. sz. végi ábrázolása (Kunság)
Szabadfalvi József
