rókafarkú köles (lat. Setaria italica)
rókafarkú köles (lat. Setaria italica): takarmánynövény, kiveszőben lévő gabonaféle. Elnevezései még: mohar, muhar, olasz köles, vörösköles. Kézzel szórva vagy sorhúzó után vetik. Kézzel vagy gyomlálóvassal gaztalanítják, majd kétszer megkapálják. Késsel aratják és kévébe kötik. A kévék talpra állítgatva, kupacokba borítgatva egy-két hétig a tarlón száradnak. Cséplése padhoz vagy székhez veréssel történik. Ma már inkább baromfitáplálék, régebben kásás ételeket is főztek belőle. Őshazája Közép-Ázsia, Mo.-ra a Földközi-tenger mellékéről került, de csak a DNy-i határvidéken (Vas, Zala és Somogy megyékben) termesztették nagyobb mértékben. Jellegzetes irtásnövény. Eredetileg erdei irtásokba vetették, mert viszonylag kevés talajmunkát igényel, de az irtásokból adódó gazdag talajt bőségesen meghálálja. Ma kertekbe vagy tavaszi vetésű növények mellé a szántóföldre kerül. – Irod. Takács Lajos: A „rókafarkú köles” termesztése (Agrártört. Szle, 1967).
Kósa László
