rontás

Full text search

rontás: a magyar népi hitvilág egyik legfontosabb mágikus eljárása. Egyéb elnevezései: tétemény (D-Alföld), csinálmány (Erdély), megcsinálás, bántás, vesztés. Bármilyen ártó célú cselekvést jelenthet: módja, eszközei, ideje, helye, a végző személy és a célok rendkívül változatosak. Ismert volt az egész nyelvterületen a boszorkányperekből megismerhető múltban és még a 20. sz.-ban is. A rá vonatkozó adatok legnagyobb része a rontás eredményének tulajdonított bajokra, betegségekre és ezek megelőzésére, ill. orvoslására vonatkozik ( rontás elhárítása); tehát elsősorban a rá vonatkozó hiedelmekre ( hiedelem) és sokkal kevésbé a ténylegesen gyakorolt rontó cselekményekre. – A rontás képességét általában különböző természetfeletti erejű személyeknek vagy természetfeletti lényeknek tulajdonították; legáltalánosabban a boszorkánynak. Utóbbi a hit szerint leggyakrabban a tehénnek ártott, ezenkívül főleg az ő specialitása az éjjeli nyomás, a kötés, láb bénává tétele csont kiszedésével, a száj széthúzása, más személy megevése; de mindezeken kívül mindenfajta célú és módszerű rontást elsősorban neki tulajdonítottak. Rontó hatalmat tulajdonítottak még a szépasszonynak, bábának, tudós kocsisnak, tudós pásztornak, veszettorvosnak. Ezzel szemben bárki megszerezhette – a hit szerint – más tej- vagy tojáshasznát, akárki gyakorolhatta a szerelmi rontást ( szerelmi varázslás, megétetés, kapcafőzés) és a szemverést. A túlzó dicséret még véletlenül is árthatott bárki szájából. – A ténylegesen véghezvitt rontó cselekmények közül legintenzívebben a szerelmi varázslás sokféle eljárásmódját gyakorolták; de ilyen volt a ráböjtölés is, betegség vagy halál okozása céljából. Az átok különböző fajtái az utóbbi időkben már sokkal inkább sztereotip beszédfordulatként, mint tudatos rontó szándékkal voltak használatosak. A rontás hite nem minden esetben kötődött konkrét (valóságos vagy elképzelt) lényekhez, hanem mindig élt egy általánosabb rontásfogalom, amely az idők folyamán valószínűleg egyre nagyobb teret kapott. Ennek megfelelően sokszor nem a boszorkánytól, hanem csak általában a rontás eredményének tulajdonítják. Gyakran testesíti meg ezt az általános rontást a keresztény egyház ördöge. – A rontás eredményének tulajdonított bajok leggyakrabban emberi és állati betegségek (leginkább a hirtelen fellépő tünetekkel járók), ezenkívül a tej- és tojáshozam csökkenése, a növények rossz terméshozama, a házimunkák (kenyérsütés, köpülés, fonaltisztítás stb.) sikertelensége, szerelmesek elhidegülése stb. – A rontó eljárások, ill. az ezekre vonatkozó hiedelmek néhány leglényegesebb alapeleme a következő: Illetéktelen jelenlét valamilyen kockázatos kimenetelű eseménynél vagy műveletnél (borjazás, köpülés stb.). Rontás nézéssel (szemverés), szöveggel (dicséret, átok, ráolvasás). Rontás a megrontandó személy tartozékának megszerzésével, őrzésével, elrejtésével [haj ( hajápolás), köröm, lábnyom, árnyék, ruhadarab stb.]. A tulajdonos bántalmazása utóbbiak elpusztításával, ütésével, szúrásával, elégetésével. Rontó tárgy elhelyezése valakinek a közelébe (küszöbe alá, ágyába, ruhájába, jászolba, szántóföldre, gyümölcsfára). Rontó tárgy megétetése valakivel. A sajátosan rontásra használt mágikus tárgyak nagy számából gyakoriságánál fogva kiemelkedik a gatyamadzag, haj, köröm, széklet, vizelet, márciusi hólé, koporsószög, farkas Achilles-ina, szentgyörgynapi zöld béka csontja, pénzérme, bab, kása. A rontó célra készített tárgyak közül legfontosabbak a kötések, bizonyos meghatározott céllal megkötött csomók és a rontó bábu. Vannak bizonyos időszakok, időpontok, amelyek a hit szerint rontásra különösen alkalmasak: Szent György napja, Luca napja, éjszaka, napkelte előtt, napnyugta után; gyerekszülés és tehénellés ideje ( nevezetes időpontok). – A rontásra alkalmas színhelyek közül a néphit elsősorban a keresztutat tartja számon. A rontás hite és gyakorlata általánosan elterjedt volt egész Európa parasztságánál; a népi hitvilágnak mindenütt egyik legalapvetőbb rétegét képezte. – Irod. Berde Károly: A magyar nép dermatológiája (Bp., 1940); Cs. Pócs Éva: Zagyvarékas néphite (Népr. Közl., 1964).
Pócs Éva

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages