rudaspányva, botospányva
rudaspányva, botospányva: szarvasmarhák és lovak nyájból történő kifogására használatos eszköz. Néhány m hosszú rúd, amelyre a pásztor a kezében fogott pányvakötelet néhányszor lazán ráhajtja, a végén kiképzett hurkot pedig a rúd végén levő V elágazásra akasztja, vagy annak kihegyezett végére szúrja. A rudaspányvával biztosabban helyezhették a kötelet a nagyszarvú fehér szarvasmarhára vagy lóhátról a legelőn élő szilajcsikó (→ szilaj állat) nyakára, mint az egyszerűbb eszközt, a karikára szedett kötelet, az → árkányt. Az utóbbi ugyan szélesebb körben volt ismert, néhány adat a rudaspányva előfordulását is igazolja. Használták Szatmár m.-ben és a szomszédos területeken, pl. Petneházán, Nyírbátorban (salló), Nyírgelsén, Ibrányban (Szabolcs m.). Az utóbbi helyen uradalomban alkalmazták. – A 4–7 m-es rúd vége ki volt hegyezve, erre akasztották a hurkos árkányt. Verőce környékén urdalmakban Somogy és Baranya m.-ből származó cselédség lovat és szarvasmarhát fogott ki V alakban végződő rudaspányvával. – A rudaspányva ismeretes a hajdani szkítáknál, egyes ázsiai sztyeppei nomád népnél, pl. a mongoloknál, kirgizeknél, a baskíroknál és egyes kaukázusi népeknél. A lovon ülő sztyeppei pásztor jobb kézben tartott vagy hóna alá fogott rúddal közelíti meg a kifogandó állatot, nyakába veti a kötelet, majd azt visszarántva, az állat nyakára szorítja. A mongolok használják lovas farkasvadászatnál is. Fellelhető Afrikában, itt valószínűleg Ázsiából terjedt el. – A rudaspányva és az árkány formailag és funkció tekintetében kapcsolatos lehet a török eredetű hurok (pl. altáji uruq) szóval. A tuvai uruk jelentése hurokkal ellátott bot vagy szíj a ló megfogására. A rudaspányva, valamint a vadász- és halászhurkok is valószínűleg kapcsolatban állnak egymással. A rudaspányvát vagy honfoglaló őseink hozták magukkal, vagy a kunok és a besenyők honosították meg. – Irod. Moravcsik Gyula: A hunok taktikájához (Körösi Csoma Archívum, I., Bp., 1921–1925); Garay Ákos: Tinófogás rudas pányvakötéllel (Népr. Ért., 1935); Luby Margit: Fogyó legelőkön (Bp., 1942); Hasan, Eren: Hateh. Rusnya. Boszmán Alma (Magy. Nyelv, 1944, 1. sz.); Róna Tas András: Nomádok nyomában (Bp., 1961).
Szabadfalvi József
