sáfrány (lat. Crocus sativus L.): fűszernövény. Egyéb magyar nevei: jóféle sáfrány, valódi sáfrány, fűszer sáfrány. Őshazája feltehetően Kisázsia. I. e. 2000-től nagy népszerűségnek örvendett az ókori Közel-Keleten majd a görögök körében és a római birodalomban. Fűszernek, gyógyszernek, ruhafestéknek használták, kultikus szerepe is volt. Kelet felé Indiáig ismerték és használták. A középkori Európával a mórok, de méginkább a keresztes háborúk ismertették meg. Közkedvelt fűszerré vált, igen sok ételt ízesítettek és színeztek vele. – Nevének etimológiája arra mutat, hogy Mo.-ra olasz közvetítéssel került. Első ismert mo.-i említése 1429-ből származik. Később az egész ország területén elterjedt. A 16. sz. első felétől Trencsén és Nyitra megyékben nagyban termesztették mint kerti növényt (sáfrányos kertekben), de ugyanakkor importálták is. A jobbágyok adóztak is vele. Orvosságként és festőanyagként is használták. A felföldi szlovák vándorárusok, a sáfrányosok vagy safranyikok házaltak vele. Más fűszerekkel és apró árucikkekkel a 18–19. sz.-ban Európa számos országát és Oroszo.-ot bejárták. Az →olejkárokhoz hasonlóan az I. világháború vetett véget vándorlásaiknak. – A sáfrány használatát a →paprika terjedése és az ezzel járó ízlésváltozás kezdte visszaszorítani, azonban egészen a 20. sz. elejéig rendszeresen használt fűszere volt az igényesebb mo.-i konyhának. Az I. világháború előtt évi 88 q-át importált Mo. a legnagyobb európai termesztő Spanyolo.-ból. Napjainkban már alig használják. – Irod.Magyari-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I., Bp., 1929); Takáts Sándor: Művelődéstörténeti tanulmányok a XVI–XVII. századból (Bp., 1961).
Kósa László
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.