sásolás
sásolás: a dúsan nőtt, de még nem kalászosodó gabona (általában búza, ritkábban rozs) leveleinek sarlóval vagy kaszával történő levágása. A sásolást elsősorban a Dunántúlon alkalmazták, hogy a kövér gabona ne dőljön meg és ne akadályozza az aratást. A levágott sást szarvasmarhával vagy aprójószággal etették föl. Az Alföldön hasonló céllal állatokat (szarvasmarha, ló) vagy egész nyájat (juh) hajtottak a még szárba nem szökkent vetésre és legeltették a dús gabonaleveleket. Állatokat hajtanak a zsenge vetésre akkor is, ha a tavaszi hólé vagy ólmos eső hirtelen ráfagy, hogy a jeget patájukkal összetörjék és ezáltal a gabona levegőzzék. – Irod. Balassa Iván: A debreceni civis földművelés munkamenete és műszókincse (Debrecen, 1940); Imre Samu: A felsőőri földművelés (Debrecen, 1941).
Kósa László
