söprűcirok (lat. Sorghum vulgare var. technicum): ipari és takarmánynövény. Elterjedését segítette, hogy vetése és gondozása lényegében azonos a kukoricáéval. Vetése sorhúzó nyomán kézzel – ritkábban vetőgéppel – történik. Májusban kapálják és ritkítják, majd aratás előtt föltöltik. Betakarítására szept. végén, okt. elején kerül sor. Szárvágóval a szárat és külön a kalászt levágják. A kalászt szárítják, szikkasztják, majd általában kés fokával „lehúzzák” róla a magot. A söprűcirok kifésült kalásza a →söprűkötés alapanyaga, magja baromfieledel, szára tüzelő. A II. világháború idején magját hántolták és cirizs néven élelmiszerként került forgalomba. – Afrikai eredetű, onnan került az ókorban Ázsiába és a hódító arabokkal Európába. A mo.-i botanikai szakirodalom a 18. sz.-ban már jól ismerte, de termesztésével csak a múlt századtól számolhatunk. Olasz vagy francia közvetítéssel jutott hazánkba és a paraszti gazdaságokban terjedt el a kapásnövények szegélynövényeként. Az 1890-es évektől a silányabb minőségű ún. magyar cirokot gazdaságosabb új olasz fajtákkal váltották fel, amelyek hamarosan elterjedtek, és a söprűcirok a D-Tiszántúl egyik legfontosabb ipari növénye lett. Orosháza, Csorvás, Mezőkovácsháza gócokkal 1960-ban az ország söprűcirokvetésének 90%-a Békés megyére esett. – Irod.Szalay János: A seprűcirok termelése (Bp., 1901); Szabó Ferenc: Adatok a söprűcirok néprajzához Orosháza környékéről (Szeged, 1963).
Kósa László
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.