sormetszet (lat. caesura ’vágandók’)
sormetszet (lat. caesura ’vágandók’): a verssor ütembeosztását tagoló szünet, mely a sort két vagy több részre osztva fokozza a ritmus hatását. A hosszabb szünetet képező sormetszetet fő-, míg a többit mellékmetszetnek is szokták nevezni, bár ez utóbbiak inkább ütemhatárnak felelnek meg. Rövid, 2 ütemű (6–7–8 szótagos) sorokban ezek rendszerint egybeesnek (6 szótagos sor: – Esik a // förgeteg, Lyukas a // köpönyeg; 8 szótagos sor: – Nézz ki, rózsám // ablakodból, Most búcsúzom // városodból!). Legtöbb „szabálysértés” a 3 ütemű (9–10–11 szótagos) sorokban fordul elő, itt az ütembeosztás rendszerint önmagában is elégséges, nem kell feltétlenül még sormetszet is, s ha mégis van, nem érezzük ritmusfokozó hatásúnak (10 szótagos sor: – Édesanyám // mi annak az oka, hogy a szegény // legény mind katona?…). A 3–4 ütemű (12–16 szótagú) sorok sormetszetének jóval nagyobb a jelentősége, különösen az ún. 12-eseknél, amelyek legtöbbször két 6 szótagos sorból tevődnek össze (– Siratozza magát // a szegény, rab asszony; – Vidd el, madár, vidd el // levelemet vidd el!…). Az egyes sorfelek ütembeosztása így elég kötött: majdnem mindig 3–3 vagy 4–2. A 13 szótagos sor sormetszete egy-két szótaggal vándorolhat, így lehetséges a 8–5 (– Az én kicsi fiaimot // szárnyam alá gyűttem…) és a 7–6 felezés (– Mezítelen fiamon // meg nem könyörültél…). Ugyanilyen mozgékony a 14–15 szótagos soroké is, gyakrabban 8–6, 6–8, ill. 8–7, 7–8 (– Eljött már szeptember hava // nekünk el kell menni; – Kossuth Lajos, Kossuth Lajos // Debrecenből elindult…), s épp a valóban felező: a 7–7-es beosztás a ritka (– Nyíregyházi fedeles, // bádogból a teteje…). Külön típus a → kanásznóta, ill. → kanásztánc-nóta. A sormetszetek helye nem mindig egyformán meghatározott s nem feltétlenül esnek egybe a szólamhatárokkal sem, mint ahogy a versbeli hangsúly (ictus) sem mindig esik egybe a természetes nyomatékkal és eltérhet egymástól a metrikus tagolás és a beszéd természetes tagolása is. Mindenesetre a második sorfélben kevesebb a „szabálysértés”, mintha ez oldaná fel az előző eltéréseket. – Irod. Horváth János: A magyar vers (Bp., 1948); Vargyas Lajos: A magyar vers ritmusa (Bp., 1952); Gáldi László: Ismerjük meg a versformákat (Bp., 1961).
Katona Imre
