szabad gazdálkodás: 1. a nyomásos gazdálkodással szemben olyan üzemrendszer, amelyből hiányzik a közösség kollektív szabályozó ereje, a →nyomáskényszer. Ilyen módon szabad gazdálkodás jellemzi a szabályozatlan (vad) talajváltó rendszert (→parlagoló rendszer), a tanyás gazdálkodást, a nyomáson kívüli földek (→szabad föld) hasznosítását. A szabad gazdálkodás rendszerint egyéni birtoklású területek gazdálkodási rendszere s így főleg a történeti fejlődés korai szakaszára jellemző, amikor a lakosság számához képest nagy volt a földbőség és a →szabad foglalás jogán mindenki művelés alá vehette a faluhatár valamely részét, s azon tetszés szerinti gazdálkodást folytathatott. Ebben az értelemben vett szabad gazdálkodás jellemezte az Alföld nagy részének 18. sz.-i, a török uralom megszűnése utáni művelési rendszerét. A későbbiekben, a népesség szaporodásával és a földbőség csökkenésével a szabad gazdálkodás a határ távolabbi részeire szorult vissza. – 2. Forgó nélküli gazdálkodás. Olyan üzemrendszer, amely teljes egészében a piacviszonyoknak, a keresletnek van alárendelve. Nincs előre meghatározott →vetésforgó, a termesztett növényeket évről évre a kereslet szerint választják meg, a szabad gazdálkodás tehát mindig a legjövedelmezőbb üzemágra súlypontoz. Szabad gazdálkodásról a szó modern értelmében csak akkor beszélhetünk, ha az az egész gazdaság vitelére jellemző. A szabad gazdálkodás alapvető feltételei: fejlett közlekedési és piacviszonyok, korszerű gazdasági berendezések, elegendő tőke és munkaerő. (→ még: egymezős rendszer) – Irod.Hensch Árpád: Mezőgazdasági üzemtan. (I., Magyar-Ovár, 1901); Wellmann Imre: Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében (Agrártört. Szle, 1967).
Török Katalin
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.