szabadságos katonadal, leszerelőnóta
szabadságos katonadal, leszerelőnóta: a katonadal válfaja, a szolgálati idő leteltéről és a hazatérésről szóló ének. Voltaképpen a → kaszárnyanóta önálló csoportja (Ezt maguk az érdekeltek is kifejezik „dallal a dalban”: – Jaj, de nehéz azt az időt bevárni, mikor ezt a nótát fogom dalolni: „Kitöltöttem három évet, hat napot; Kis angyalom, adjon isten jó napot!”) A szabadulás vágyát, a katonaélet nehézségeit összegező daltípusok még mindkét irányba tekintenek (– Meguntam, meguntam németet szolgálni. Még a mundérját is nem akarnám látni; Sótalan kenyerét könnyemmel áztatni; – Meguntam már őfelségét szolgálni, Kaszárnyáját végig-végigsétálni…). Mihelyt azonban a szabadulás előszele megcsapja a legénységet, a dalok egy csapásra hangot váltanak. Legkorábban jelentkező típus a hátralevő idő számlálgatása (– Elkezdtem a napjaimat számlálni: Hányszor kell a kaszárnyában meghálni? – Szabadságunk közeledik minden nap, Úgy számítjuk: mától fogva harminc nap…). A szabadságos katonadalok nagyobb része → búcsúdal, komolyabb típusai a kedvestől, bajtársaktól és a helytől vesznek búcsút, ezek között nincs átok vagy gúny (– Isten áldja meg a hegyet, völgyet, Nem masíroz magyar baka rajt többet!…), annál több van a fegyvernemtől és főként a feljebbvalóktól vett búcsúban, amelyek a kemény bánásmódot (– Parancsoljon a vén, büdös anyjának, Ne pediglen három éves huszárnak…), a rossz kosztot (– Őrmester úr, az istenit magának! Mért ette meg sűrűjét a zupának?…) panaszolják. Ezekhez tartoznak a tiltakozó, parancsot – legalább dalban – megtagadó típusok is (– Kitöltöttem három évet, hat napot. Kapitány úr, megkövetöm, ne hencögjön oly nagyon!…) Petőfi Sándor Alku c. versének mintájára utasítják el a továbbszolgálat lehetőségeit. Felszabadult jókedv, hetyke önérzet jellemzi a leszerelő katonák dalait (– Már ezután úgy élem világom: Kis kalapom a jobb szememre vágom, Csak a szabadságos kis könyvemet várom!…), szinte a bevonulás dalainak kapjuk örömteli ellenképeit (– Megy a gőzös Szép Magyarország felé; – Elértük már szülőföldünk határát…), melyek a beköszönés daltípusaival zárják a sort (– Adjon Isten szép jó estét, angyalom! – Nyisd ki, anyám, zöld leveles kapudat, Ereszd be a szabadságos fiadat! Beeresztlek, édes fiam, vártalak; Három éve, mióta nem láttalak).
Katona Imre
