szállás
szállás: 1. valamely nagyállattartó nép egy csoportjának mozgékony települése, amely később állandó településsé alakulhat, pl. a kunok szállásai (→ még: mozgó település). A szállás élén álló vezető neve kapitány (székkapitány, szálláskapitány). – 2. Gazdaságviteli központ szerepű, magánbirtoklású, lakóhelytől elváló településtartozék (→ tartozéktelepülés). Jelenti valamely földműves és állattartó család épületeit, és azt a földet is, melyen azok állnak. Lehet városszéli szálláskert, erdei, kaszálóbeli telelőhely; pusztai gazdasági telephelycsoport és a határban magánosan álló, időszakosan használt tanya. A szállás szó ilyen értelmű használata a 18. sz. közepe előtt általános volt. Később háttérbe szorult. Magános pusztai tartozéktelepülés jelentésében pl. fokozatosan felváltotta a → tanya szó. Néhány vidéken azonban máig használják. Átkerült nemzetiségeink és szomszéd népeink nyelvébe is. – Irod. Erdei Ferenc: Magyar tanyák (Bp., 1942); Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943).
Sorba rendeződött szállás-épületek (Uszod-Hanyik, Bács-Kiskun m., 1970-es évek)
Pusztuló szállás-épületek (Nemesnádudvar, Bács-Kiskun m., 1976)
Bárth János
