szénapadlás
szénapadlás: szénatárolásra kiképzett és használt → padlás. A lakóépületek gazdasági rendeltetésű helyiségei felett a födémszerkezet és a padlás kiképzését egyszerűbben oldják meg. Kevéssé készülnek nagy teherbírásra, a mennyezet szigetelését, tapasztását alig végzik el, hiszen a padláson tárolt széna önmagában is kiváló szigetelő. Építészetileg elsősorban a széna felrakását, lerakását, kezelését megkönnyítő építmények, szerkezetek kialakítására fordítanak gondot. Legegyszerűbb formában a legcélszerűbb helyen vagy helyeken az ereszaljban félkörívesen, homorúan levésik a falkoronát, hogy a fal mellé állva a villával a padlástér mélyebb részére lehessen bedobni, benyújtani a szénát. Gyakran ezeket a nyílásokat használják a padlásra járásra is. Különösen a Kisalföld régi házainál alkalmazták ezt a megoldást. Az igényesebb épületeknél a szénapadlás számára szénafelhányó nyílást vagy ajtót építettek a tető udvar felőli oldalába. Ezek a tető felületét megtörő, ajtószerű, sokszor lakattal zárható deszkaszárnyakkal felszerelt, nagyjából ember magasságú nyílások voltak, amelyeket a szénás szekérről is s a tetőtérből is kényelmesen, jól elérhettek. Megkönnyítették a munkát mind a felrakodáskor, mind a lerakodáskor. Az ilyen felhányókba nemegyszer csigát is építettek be a szénabálák felhúzására. A tető felületét a szénapadlás felett részben a szellőzés, részben a jobb megvilágítás kedvéért padlásablakokkal törték meg. A szénapadlásból az alattuk levő istállókba nem ritkán szénalehányó lyukat vágtak a mennyezeten át. Alul az ilyen szénalehányót aknaszerűen körülvették deszkázattal, amelynek az egyik oldala lent az istállótérben ablakszerűen nyitott volt. Ez a takarmányozást megkönnyítette és meggyorsította. Olyan vidékeinken, ahol az éghajlat csapadékos volt és a gazdálkodáshoz, a takarmánytároláshoz pajtákra volt szükség, a padlásteret szénaszárításra is használták. A rétről, kaszálóról hazahozott még nem egészen száraz szénát, mielőtt a pajtába tették volna, a padláson szétterítették további szárításra. Nedvesebb éghajlatú vidékeinken a szőlőbeli pincék padlásterét is szénapadlásként hasznosították, ez a takarmánytartalékolás mellett a kemény téli hidegek idején a bor fagymentes tárolását is biztosította, mint jó szigetelő anyag. A szénapadlás terét gyakran takarmánytároló színnel egészítették ki, ezek kiképzése egészen pajtaszerű lehetett. (→ még: keresztszínes ház)
Filep Antal
